Durván sok baromi hülye munkám van (bizonyítványok alakítgatása mindenféle dokumentumokban) és egy csomó mindenben tök tanácstalan vagyok, úgyhogy ma Marcival kínlódtunk vagy öt órán át, míg a gyerekek szétkapták a másik szobát, a konyhát, a fürdőszobát és a vécét - huh, kemény időket élünk, gyilkos ez a dolgozó anyaság*.
*bár sokat nyavalygok emiatt, de bevallom, mégis sokkal jobb így minden, hogy van munkám: a gyerekek ugyan nagyon-nagyon hiányoznak és zavar a sok bébiszitterezés is és nagyon sok extra dolgot kell csinálnom, de akkor is. Egyszerűen agyhalott lettem ennyi év után otthon.
