Ma egy képről eszembe jutott a houstoni gyerekorvosunk, meg az, hogy mindig tervezek küldeni neki képeket a gyerekekről - a rendelő nagyon szépen ki volt dekorálva a régi és a jelenlegi páciensek képeivel - és így a hatodik szülinapjuk táján már igazán megmutathatnánk, hogy milyen óriások lettek a kis 35. hétre született bőregerek (Léna most 120 centi, Marcus 121).
Jó, hát a gyerekorvos két éves korukig ismerte őket, na de azóta is hihetetlenül sokat változtak.
Egy amerikai zsidó család alkotta egyébként a személyzetet az orvosnál (mínusz mexikói ápolónők), anyuka és egyik fiú volt a recepciós, apuka és másik fiú a gyerekorvosok (mondjuk apukának és anyukának öt gyereke volt összesen; emlékszem, mikor ez kiderült. azt gondoltam, ez biztos munkaköri kötelesség) és mi legjobban az orvos fiút szerettük, ő volt legfőbb támaszunk az első nehéz időkben; mikor a gyerekek még kórházban voltak (Léna egy hetet, Marcus kettőt), akkor minden nap hívott minket, mindenről beszámolt, egy csomó mindenre megtanított, mindig biztatott minket, kaptunk tőle rengeteg ingyen tápszert, összehozott ikresekkel, mindig mindenre emlékezett, amit meséltünk neki, a gyerekeket egyfolytában dicsérte, Marcusról mindig azt mondta, hogy kis nyugis arc, akinek már csak egy Margarita hiányzik a kezéből, Lénának meg első naptól dicsérte a szépségét (pedig milyen kis csúnya béka volt még akkor!), folyton azt mondta, hogy higgyük el, ő rengeteg gyereket lát, de she is something else.
Nagyon jó fej fickó volt, mikor a kialvatlanságtól csak kóvályogtam, akkor mindig azt vártam, hogy végre találkozzunk vele és dicsérjen minket és mondja, hogy mindent szuperül csinálunk.
Amúgy meg kétnyelvű család voltak: mindig lenyűgözött, ahogy a fiú az anyjához héberül, az apjához (és mindenki máshoz) angolul beszélt.
A kép meg, amiről ezek eszembe jutottak, Facebook emlékként bukkant föl reggel: a kétéves Lénát ábrázolja, ahogy fejjel lefelé "olvas" egy könyvet a szép, pöttyös ruhájában (ami mellesleg nyomtalanul eltűnt Amerikában, kábé a fotó erejéig volt rajta, nem értem azóta sem).
Olyan hihetetlen, hogy most meg már valóban olvas, napi egy mesekönyvet kivégez és folyton az a baja, hogy nincs itthon elég könyv.
Marcus meg a másik elképesztő figura: mióta olvas, azóta ugye betéve tudja, hogy az állatok (különösen a madarak) hol laknak, mit esznek, a dínó nevek kedvéért kicsit írni is megtanult, nemrég meg elkezdett valami gyerektérképet nézegetni és most már a különböző országokba kezdte elhelyezni az állatokat, kis okos majom, olyan büszke vagyok rá.
Mondjuk az tény, hogy szénné fogják unni magukat az első osztályban.
:)) Tényleg szépek és okosak, de ez a ti érdemetek is, tőletek, belőletek lettek ilyenek:)! Első osztály - Flóra most kezdte, ő is ír ( folyóírással nem ), olvas meg számol stb. - de olyan sok órájuk van,napi 6-7!, hogy nem ér rá unatkozni. Az, hogy ő már ezeket tudja azért jó, mert nem szakad meg. HA most kellene mindent megtanulnia szerintem régen rossz lenne, így legalább nem szenved, csak azt várja, hogy délután kiszabadítsuk végre és pont ezért mehetett szolfézsra, mert imád énekelni és tud is és táncra is, mert azt is szeret. Szóval így nyugodtan bevállalhattunk neki való plusz órákat is, nem kell a napközibe aszalni a lecke felett ami főleg színezés. Amúgy attól nem kicsit tartok, hogy amiket már rég tud el fogja felejteni, mert számolni se kell tízezrekig csak tízig , de ez más kérdés.
VálaszTörlésÉn igazából csak azokból az elsősökből következtetek, akiket látni szoktam, meg akiket már órán is láttam - de ettől még lehet, hogy végül nem lesz unalmas az iskola a gyerekeknek.
TörlésSzia, biztos vagyok abban, hogy ennek az orvosnak (mekkora ember különben!) könnybe lábadna a szeme, és a szíve megtelne melegséggel, ha írnál neki, és mutatnál a gyerekekről képet.
VálaszTörlésPicit sem voltam giccses
:-)
Igen, biztos örülne, tényleg nagyon-nagyon jó ember, nagyon szerettem.
TörlésA héber nyelv eleve tök érdekes: egy holt nyelvet élesztettek fel, hatalmas erőfeszítésekkel, új nyelvtan, új szavak stb. gyártásával és elfogadtatásával.
VálaszTörlésBárcsak az én fiam is ennyire szeretne majd olvasni! HOgy ne legyen számára elég könyv otthon!
Hát, simán lehet, hogy így szeret majd olvasni:)
TörlésUuristen, egy ilyen gyerekorvos istenáldása lehet!
VálaszTörlésNagyon jo fej gyerekeid vannak, fel fogjak talalni magukat az iskolaban is. Vagy az is lehet, hogy addig még leléptek megint Magyaro.ról.
Fú, a lelépésben reménykedem nagyon! Ki akarom menekíteni a gyerekeimet ebből az országból.
TörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésAz nem biztos, hogy unatkozni fognak, de az sem biztos, hogy nem. Előre nem lehet tudni, hogy mi fogja lekötni őket, és mi nem. Ákos ugyan nem tud olvasni, mégis sokat unatkozik, mert a nyolc sor vízszintes vonal, az neki nem inger, sem a színezés.
VálaszTörlésA színezést az én lányom is 3 évesen tartotta érdekesnek, tökéletesen színezett, azóta már csak romlott a dolog mert unalmas, kit érdekel. Szerintem leginkább pihennek, fejben tudnak máshol lenni, amikor nyilacskákat, meg vonalakat kénytelenek huzigálni a valódi, érdekes tanulás helyett...
Törlés