Mivel sokan írtatok, hogy mivammá (nem, ennél sokkal szebbek voltak ám az üzenetek), ezért gyorsan elmondom, hogy nincsen semmi baj, nincs bezárt/titkos blog, nincsenek meghívók, egyszerűen most csak úgy érzem, hogy semmi kedvem írni, valahogy minden amit mondanék, olyan banálisnak tűnik és a nyitott, ámde elhagyatott blogok olyan kiábrándítóak, ezért a bezárás.
Biztos fogok még írni, de most valahogy motiválatlan vagyok, talán túl jól érzem magam (egyébként igen).
Amúgy gyorsan el kell mesélnem, hogy tegnap védőnői látogatást tettünk, úgy tűnik, a gyerekek életében ez volt az első és utolsó ilyen, minket valahogy megkímélt az univerzum a védőnő intézményétől először a külföld miatt, aztán meg már azért, mert eszem ágában sem volt szólni, hogy hahó, itthon vagyunk.
Na mindegy, hát elmentünk és az első vicces a szemvizsgálat volt: a néninek volt egy nemolvasós táblája, ahol irányokat kellett mutogatni, Lénának még az jutott, aztán láttam, hogy létezik betűs verzió is, mondtam, hogy tudnak olvasni, csak nyugodtan mutassa a betűset (persze soha senki nem hiszi el, hogy tényleg tudnak, pedig Léna például pont tegnap fejezte be a 300 oldalas Nils Holgerssont, Marcus meg a Ruminit olvassa nagy izgatottan), vicces volt, ahogy csodálkozott, majd arra a konklúzióra jutott, hogy hát Amerikában előbb tanulnak olvasni. Próbáltam magyarázni, hogy Amerikában még beszélni sem tudtak a gyerekek, de a következő mondatából arra következtettem, hogy egyáltalán nem érti, amit mondok: Marcikának azt találta mondani, hogy ó, te biztos perfekt angol vagy!
Jó, nyilván nehéz megemésztenie, hogy már három éves koruk óta itt vannak, de mégse kúrogatta egyetlen védőnő sem őket (meg engem).
A nő egyébként mindenféle általános izét kérdezett iskolaérettségi felmérés címén és amíg válaszolgattam, a gyerekek a rendelőjében kitett könyvekbe merültek. Amikor befejezte a kérdezősködést, elképedve mondta, hogy itt nála még egy gyerek sem olvasgatott várakozás közben; igazából ez egyáltalán nem dicséretnek hangzott, mert méltatlankodva felkiáltott, hogyaszongya itt a gyerekek játszani szoktak, nem olvasni!
Na most kint hagyom egy időre ezt itt, aztán bezárom. Vagy nem, ki tudja. Szeszélyes figura vagyok, biztos tudjátok. Csókjaim, mindenesetre.
Nekem úgy tűnt, rendszeresen írsz.
VálaszTörlésÉn lerakom a voksom: ne zárj be.
Szeretem ezt a blogot, ha ritkán írsz, akkor is.
Hàt igen, màsmilyen a blogidőnk valószínűleg, erre màr gondoltam.
TörlésNem is igazàn a rendszerességgel van baj, csak olyan nyögvenyelős mostanàban a blogolàsom, mindent leírt szót dögunalmasnak érzek és az nem esik jól.
Te, ezt én is szoktam érezni. Állandóan csak a hülye flörtjeimről dumálok. Dögunalom.
TörlésÉn a tiédet nem érzem unalmasnak. Persze értelek, te érzed unalmasnak, hogy már megen' ugyanaz a téma.
Na jól van, jól van, azért tudd, ha lelépsz, hiányozni fogsz.
Nemár basszus. Most amikor várom a híreket a fűnyírásról, a továbbtanulásodról meg a gyerekek iskolai élményeiről???
VálaszTörlésEn is sajnalnam! De ha nehezen veszed ra magad, egy kis szunet ertheto. De terj vissza mindenkepp en is olyan sok mindenre kivancsi vagyok!!! :)
VálaszTörlésVégülis most pont rátok illene: Boldogan éltek stb. :) szoval igazabol ez egy nagyon jo dolog hogy nincs mirol irnod. Persze en is hianyolni fogom, de inkabb orulok hogy annyira nyugi van, hogy nincs ertelme leirni :)
VálaszTörlésMajd adok én neked abbahagyást, jól kupán kéne vágni téged, nézzenekoda!
VálaszTörlésDióhéj, ez tetszett! :))
Törlés(Kupanverni, nézzenekoda :))) )
Megnyitom, nézem, Molly milyen jó hosszút írt, erre ez! Szóval tényleg ne már, legalább azt várd meg, hogy menjenek el suliba az ikrek és ott is akasszanak ki mindenkit az okosságukkal. Szeretném olvasni, hogy SZÜLŐKÉNT , hogy éled meg az iskolát:) Ne zárj be, kár lenne, nem baj ha csak ritkán írsz...
VálaszTörlésSzeretlek olvasni. Ritkán és sűrűn egyaránt.
VálaszTörlésMár leírták.
VálaszTörlésDe én is: ne fossz meg az ikrekről szóló továbbiaktól!