Az életem, gyakorlatilag: a sötétben tapogatózom az összses hátrányos helyzetű, autista, magatartászavaros, diszlexiás és egyéb bajjal küzdő gyerekkel kapcsolatban, soha, senki egy büdös szót nem szólt arról, hogy ilyen van, hogy ezzel kezdeni kéne valamit, arról meg pláne nem, hogy mit és hogyan csináljunk. Olvassátok el, nagyon tanulságos.
Tudom, kit érdekel a tanárok élete, dehát mostanság ez nagyon foglalkoztat, úgyhogy ezzel traktálok minden kedves olvasót (meg élőben is nagyjából mindenkit, biztos uncsi vagyok). Egyébként azért igazi badass-nek érzem magam néha, amiért egy ilyen suliban küzdök*, szóval na, veregetem időnként a vállam, csak szeretném sokkal jobban csinálni.
* az egyik kolléganőm tömören csak a kerület pöcegödrének nevezte az iskolát, kemény szavak, de van bennük igazság
* az egyik kolléganőm tömören csak a kerület pöcegödrének nevezte az iskolát, kemény szavak, de van bennük igazság
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.