Szerencsére minden napot fel tudnak dobni a kedvenc állatkáim itt a faluban (elvileg város, de ez nem nagyon látszik rajta szerencsére): például az iskola vörös cicája, akit, dacára annak, hogy egyértelműen fiú, a gyerekek Cilikének hívnak (én következetesen Cecilnek szólítom), illetve a szomszéd fehér labradora, akit egyszerűen rajongva imádok első találkozásunk óta (mikor jöttünk megnézni a házat, már akkor izgatottan néztem, hogy mennyire édes kölyök kutya van a szomszédban). Ha tehetném, egész nap őt simogatnám, na meg persze Fannit, a "hivatalos" macskámat.
Szerintem nagyon-nagyon szomorú hely lenne a világ állatok nélkül.
Állatokról jut eszembe: a gyerekekkel most végeztük ki a hétkötetes Narnia sorozatból a negyediket (már szeptember óta mindig valamelyik Narnia a esti mese és mivel mindenkit érdekel, ezért négyen együtt ülünk a szobában meseolvasás alatt - ha valamelyik felnőtt nincs itthon, akkor nem szabad tovább olvasni), szeretjük nagyon, kedvencünk a jézusszerű Aslan, a csodás, csodatévő oroszlán, én konkrétan egy oroszlánt kértem a kertbe karácsonyra, izgatottan várom, hogy mi lesz a kívánságomból.
Tavaly ugyanilyenkor a vágyott rabszolga sem érkezett meg, szóval gyanítom, idén is csalódnom kell...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.