Azt álmodtam, hogy meglepek egy betörőbandát itthon, épp puskát fogtak rám, mikor felébredtem.
Nem tudom, hogy ennek Ali baba volt-e az oka (ő elég sok mindenről tehet, lássuk be), vagy hogy valójában azért félek Marci nélkül kicsit. Alapvetően azt gondolom egyébként, hogy a világ legnyugisabb utcájában lakunk és kizárt, hogy itt bármi rossz történjen, de most arról kezdtek beszélni a város Facebook csoportjában, hogy egy tőlünk egy kilométerre lévő utcában már négy kutyát megmérgeztek röviddel egymás után, úgyhogy ez nyugtalanít pár napja (már csak azért is, mert még mindig rajongok a szomszéd labradoráért. A puszta kezemmel ölöm meg azt, aki megmérgezi.)
Puskáról és ölésről jut eszembe, hogy hát bocsánat, de nekem nem annyira jöttek be az ebbingi óriásplakátok, a zsenialitását meg végképp nem látom.
Egyrészt a Coen testvérek már rendeztek pár ilyen filmet, másrészt szerintem tele volt klisékkel (nem feltétlen rossz klisékkel, de akkor is), amiket már sokat láttunk szintén, harmadrészt baromi sokat markol, de elég keveset fog (egy rakás súlyos témát feldob, de kezdeni nem igazán kezd velük semmit, jójó, tudom, a művészek feladata nem a válaszadás, de basszus, kérdezni én is tudok, a válaszok jobban érdekelnének most már.)
Nem megyek végül dolgozni a héten, úgyhogy el kéne kezdenem megcsinálni a házi feladataimat (bár a takony még mindig erősen beborítja az agyamat), azt az ezer darab fordítást, ami a félév teljesítésének feltétele. Azt hiszem baromi rossz ötlet munka és gyerekek mellett tanulni, bele fogok dögleni, néha úgy érzem - hú, ma konzulenst is választottam, mert kettőt pislogok és màr szakdolgozni kell.
Kellett ez nekem, te jó ég...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.