""Én mindig először megszagolom a könyvet, beszívom a képeket és a betűket. Aztán úgy érzem: én vagyok a mese és a könyv az olvasó."

A legfőbb kikapcsolódásom változatlanul az olvasás és mostanában jöttem rá arra is, hogy ami másnak az ezoterikus/népszerű pszichológiai/self-help/önismereti - vagyis szerintem a feel good - könyv, az nekem az állatos igaz történet. (Jó, nyilván vannak feel good regények is, de valahogy az a kényszerképzetem, hogy az emberek  a fentieket a pozitív energiák csiholására tartogatják.)

Nemrég olvastam végig a szívfacsaró Bob sztorikat, amikben egy különlegesen okos vörös cica egy épp metadonon lévő utcazenésszel köt örök barátságot (a filmet is láttam, de olyan halovány volt), aztán folyamatosan újraolvasom  Norton könyveit (magyarul csak egy jelent meg, de valójában három van), mert annyira megható és mert Norton egy iszonyat édes, különleges, okos macska. 

Pár napja Léna a kezembe adta Pax, a kisróka történetét, ami nem valós eseményeken alapul, de állat és ember barátságáról szól és nagyon megható, na meg egy csomó fontos kérdés felmerül benne barátságról, háborúról, hűségről, szeretetről, önismeretről. Szintén Lénától kaptam a Góbi sztorit, amit az angolul tudóknak muszáj angolul olvasni, mert a magyar fordítás nagyon vacak (nekem sajnos muszáj volt magyarul), de Góbi, a kiskutya valami eszméletlen figura: a Góbi-sivatagban ultramaratonozó futók egyikéhez szegődött kóbor kutyus végigtolta a 250 kilométeres futást (a kiválasztott futó persze ettől teljesen beleszerelmesedett, nem csoda), aztán mindenféle egyéb kalandokba keveredett Kínában (egy időre el is veszett, majd csodálatos módon megtalálták), majd végre Skóciába jutott újdonsült gazdájával. 

Érdemes elolvasni, mindenki találhat benne magának valamit, mert ez egyszerre kutyás, futós és valamennyire a furcsa kínai társadalmat (és annak visszásságait, na meg egy csomó jó fej, önzetlen embert) is bemutató történet és persze igazi szívfacsaró, megrendítő, édes-bús sztori.

Most épp stílusosan a Pestist olvasom (back to reality, ugye), istenem, milyen rémisztően rezonálnak az öreg orvos gondolatai ezekre a mostani időkre, főleg itt nálunk: ...ő nagyon jól tudja, hogy ez pestis, de azt is, hogy ha hivatalosan beismerik, akkor kénytelenek lesznek szigorú intézkedéseket tenni. Jól tudja, hogy kollégái végeredményben ettől torpannak meg, ő tehát kollégái nyugalma érdekében hajlandó elismerni, hogy nem pestisről van szó.