A gyerekekből kihozza a karantén az állatot: ma azt mondták, hogy iskolába akarnak menni végre. Nekem olyan felemás érzéseim vannak az esetleges iskolanyitással kapcsolatban: nem bánnám, de tartok is tőle, mert rohadtul ellustultunk, későn fekszünk, későn kelünk, a rendszerünk nem működik jól, a gyerekek sokat ölik egymást, van rengeteg kihasználatlan idejük, ej, nem tudom.
Addig is gyorsan elolvasok ezer könyvet (épp elkezdtem a Harcomat. Először bosszantott, hogy most mit kell nekem ennek a nárcisztikus pasinak a nem túl érdekes problémáival foglalkoznom, de a századik oldal körül valahogy magával sodort a sztori; mondjuk a fantasztikusságáról még nem vagyok azért meggyőződve), meg sütök-főzök rendületlenül, most például sikerült végre a zsemle (igazából csak azért írtam, hogy dicsekedhessek vele).
UPDATE: A nagy karanténban meg elfeledkeztem mindenféle fontos számokról: a blog április 1-én volt tizennégy, a cicák meg április 15-én 2 évesek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.