Olyan finom kiflit sütöttem, hogy sírva esszük*. Mondjuk egy órán át(!) gyúrtam, mert nagyon ragacsosnak tűnt. Ettől aztán (? igazából nem tudom mitől) végül óriásiak lettek, összenőttek és nincs csinos oldaluk, de cserébe bazi finomak.
Imádok mindenféle tésztákkal vacakolni, már az is teljesen lenyűgöz, amikor bugyborékolni kezd a tejben az élesztő.Annak idején iszonyúan vártam a kémia órákat, nagyon izgultam, hogy majd kísérletezünk, húha, aztán hamar lelohadt a lelkesedésem, mikor a kémia kb azonnal második matekká silányult.
* én a dagadtság miatt sírok ilyenkor leginkább.
Mostanában pedig sikerül nagyjából értelmesen ennem, sokszor külön főzök magamnak, de mivel folyton csinálok valami bűnös kaját, egyszerűen muszáj azokat is megkóstolnom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése