Ma délelőtt jött az e-mail, hogy holnap menjünk be tesztelésre. Oké, gyorsan lemondtam a fogorvost, hát ez már mégis fontosabb most. Jó. Két óra múlva újabb levél, hogy ja, bocs, pénteken lesz a tesztelés. Ez annyira jellemző, eh, na mindegy. Nyolcra kell menni, de előtte három órán át nem szabad enni-inni, fogat mosni, szóval ott állunk majd étlen-szomjan, büdös szájjal, egy csuda lesz, komolyan. A fogyókúrás énemben felötlött ugyan, hogy felkelek ötkor reggelizni, de a lusta énem azonnal leintette.
Persze rögtön hisztiznek egy csomóan, hogy ők ezt nem akarják (fel nem foghatom miért, tán mert az orrodba túrnak és az fáj?), hát én akarom; itt dübörög ez a szar körülöttünk mindenütt, nem ártana tisztán látni magamat illetően - legalább egy percig (végül is ha negatív, amint kész a teszt, azonnal elkaphatom, mondjuk a tesztre váró kollégáktól, vagy magától a tesztelőtől.) És persze én amilyen marha vagyok, járok be a suliba végzősöket korrepetálni (annyit nyifogtak, hogy online ők nem tudnak tanulni, hogy gondoltam oké, tanuljunk kicsit a suliban ha lehet), ők is potenciális vírushordozók, hogy a gyerekeimről már ne is beszéljünk.
Btw kb két hete pár napig állatira fájt a lábam (de alig tudtam aludni tőle), na erre több pozitívtól is hallottam a lábfájást, mint tünetet, hát hümm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.