Tulajdonképpen megszoktam már, hogy az emberek menetrendszerűen elborzadnak, mikor elmesélem, hogy multinál dolgozom, igazából fogalmam sincs, hogy miért (úgyhogy mindjàrt ki is fejtem, hogy értem àm azért, haha).
Biztos úgy képzelik, hogy egy multi az ilyen hideg-rideg gyár, ahol futószalagon, steril környezetben termeli az ember a valamit - amiben akár lehetne is igazság (és igen, lehet mindig emlegetni a multik rossz gazdasági, környezetvédelmi és egyéb negatív hatásait, de ehhez késő van és nem vagyok elég okos) és maga a munka valóban nem túl felemelő általában (szóval az elszörnyedőknek végülis igaza van), de a multikat eddig nekem mindig a kollégák mentették meg: egy csomó tök jó fej embert ismerek meg minden multinál, ahol dolgozom.
Ezen a legutóbbi helyen nekem a szuper, jól kialakított kapcsolataimat volt a legnehezebb otthagynom, volt rengeteg ilyen-olyan cimbim: volt, akire munka kapcsán számíthattam mindig, de volt olyan is, akivel csak rendszeresen pletykáltunk a cseten. Volt egy indiai srác, akivel folyton a főzésről beszélgettünk és rendszeresen elküldte az ebédje képeit/receptjeit. Ezek az emberek persze ismerőseim lettek általában a mindenféle közösségi médiában is, ma például egy román lánnyal a messengeren latolgattuk Ukrajna helyzetét Trump győzelme után.
És nekem ez állatira tetszik (nem, nem Trump győzelme): ahogy az angol csoportjaimban nagyon imádtam, hogy a földrajztanár és a villamosvezető együtt oldogatják meg a feladatokat és párbeszédet írnak, úgy azt is imádom, hogy egy rakás olyan emberrel ismerkedhetek meg a multik révén, akikkel amúgy nem is tudnánk egymás létezéséről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése