EPIGRAMM
Jaj, Uram, engem bántanak.
Nekem hideg nyállal kenik homlokom is.
És bizonyos tekintetben mindig rúgnak hátulról.
Jaj, roppant hideg hagymákat eszek.
És nekem kezeim ragadnak.
Jaj, tele van a föld bélülről kukacokkal.
És most jut eszembe, hogy az ember nem él örökké.
Jaj istenem, szerkesztő úr, mit tetszik szólni hozzá, hogy az ember meghal.
És fekete földben sötét homokot eszik ragadós gombócokba összeragadva.
Jaj, keserű így az élet, azér' mondom, szerkesztő úr kérem, borzasztó nehéz az ember élete itt ezen a földön, bizony, bizony, s a súlyos angyal letorpad.
S fáklyáját lefelé fordítja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése