a lelkét ha nem akarja és nem szól, hogy baj van???????? Persze értem én, hogy hogyan szólanék, tudom én, hogy mindig az a baj...az input...a stimulus...
Milyen szívesen élnék néha mások helyett...tán nekem is jobban menne úgy...úgy képzelem ezt, ahogy negyedikben volt a párizsis kenyérrel: sokkal finomabb volt a barátnőimnél mint otthon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.