voltam megint

találkozni az én legeslegjobb törvényen kívüli barátaimmal és változatlanul szeretném őket bemutatni az összes vadkereszténynek aki öklét rázza a templomban meg persze mindenki másnak is...röhögtünk, izzadtunk, macskát abajgattunk, söröztünk, okoskodtunk vagy 8 órán keresztül...bárcsak mindenki hinne az olyan banalitásokban mint 'live and let live' - micsoda szánalom ezt akár kimondani is...és persze nincs kevésbé ostoba dolog mint ezt leírni. Olyan vagyok mint a tangabugyiban világbékéről vinnyogó szépségkirálynő-jelöltek...