"Istenem, édes jó Istenem. Milyen kevés kell a boldogsághoz:utazni egy jól fűtött vonatban, teázni a lámpafénynél, elbeszélgetni egy alkalmi útitárssal és elutazni messzire, örökre, hogy ne követhessenek ezek az értelmetlen évek és tettek. Ó,Istenem. Most már biztosan tudom: elég egyszer elárulni azt, amiben hiszünk, elég egyszer hazudni annak, akit szeretünk és soha többé nem szabadulunk az árulások és hazugságok láncolatából."
Méghogy karácsonyi filmek. Elég csak Mihalkovot nézni és áhitatos transzba kerül az ember. Megint végigbőgtem az egészet. Tényleg egyre érzékenyebb vagyok, nagyjából folyamatosan sírok valamiért.
Nem lesz ennek jó vége.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.