szombat, december 30, 2006

Játszmatiszta

Megvizsgáltam magam. Játszmatiszta vagyok. Téved, aki azt hiszi, csak játszom.
Nem, nem, nem. Őszinte vagyok, de zavarodott.
Ószinte vagyok, de félek. Őszinte vagyok, de nem bízom senkiben.
Megbocsátható-e ha valami játszmának látszik, pedig csak tévedés, félelem, zavarodottság és szenvedély keveréke? Lehet-e elmagyarázni valamit, amiben muszáj hinni, máskülönben minden bizalom elvész? Elmagyarázható-e a szeretet, a szerelem? Elmagyarázható-e, hogy nem rúgni akarok, amikor valójában azt teszem, hanem védem magam, csak mert nem merem kikaparni kiskanállal a szívem és a világ tányérjára rakni?

2 megjegyzés:

  1. Ez az utolso mondat gyonyoru. Nagy igazsag. Gyonyoru nagy igazsag, a vilag kacsalaba, mely megis megbotlik.

    VálaszTörlés
  2. Pedig a lelki szegényeknek áll a világ...eh.

    VálaszTörlés