Megvizsgáltam magam. Játszmatiszta vagyok. Téved, aki azt hiszi, csak játszom.
Nem, nem, nem. Őszinte vagyok, de zavarodott.
Ószinte vagyok, de félek. Őszinte vagyok, de nem bízom senkiben.
Megbocsátható-e ha valami játszmának látszik, pedig csak tévedés, félelem, zavarodottság és szenvedély keveréke? Lehet-e elmagyarázni valamit, amiben muszáj hinni, máskülönben minden bizalom elvész? Elmagyarázható-e a szeretet, a szerelem? Elmagyarázható-e, hogy nem rúgni akarok, amikor valójában azt teszem, hanem védem magam, csak mert nem merem kikaparni kiskanállal a szívem és a világ tányérjára rakni?
Ez az utolso mondat gyonyoru. Nagy igazsag. Gyonyoru nagy igazsag, a vilag kacsalaba, mely megis megbotlik.
VálaszTörlésPedig a lelki szegényeknek áll a világ...eh.
VálaszTörlés