Akartam írni egy szép hosszú bejegyezést arról, hogy milyen végtelenül szenvedek a munkahelyi semmittevéstől és egészen csinos kis depressziót fejlesztettem ki pár nap alatt, de félúton meguntam.
Inkább elmesélem nektek, hogy ma egy leánkával az ebédlőben a pszichológiáról beszélgettem. Aszonta, hogy imádja, kedvencei a témában Csernus és Müller Péter.
Nem tehetek róla, hogy a beszélgetés közben muszáj volt olyanokat mondanom, hogy konszolidációs periódus meg obszesszív-konvulzív személyiségzavar.
Visszafelé feltűnően került engem, nem is értem miért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése