szerda, július 30, 2008

Van egy macska

Mikor hazaértem, a macska épp rágózott és a szubjektum szilárd kontúrjainak eltűnéséről dünnyögött, mire én feszülten azt mondtam neki, hogy beszélnünk kell, majd komoly pofával magyarázni kezdtem, hogy a szemész szerint nekünk meg kell szakítanunk minden kapcsolatot, merhogy miatta a szemem folyamatos gyulladásban van, allergiás vagyok a macskaszőrre.
Erre Fanni dohogva kiköpte a rágót és azt javasolta, hogy ma este vizsgáljuk meg, azonosak vagyunk-e önmagunkkal; ezután pedig a szemét forgatva fejtegetni kezdte, hogyaszongya olyan korban élünk, amikor a szubjektumot felváltja a textualitás.
Ekkor összepakoltam a cuccait és kiraktam az ajtó elé. Szakítottunk, vége köztünk mindennek, a macska meghalt, a macskát eltemettem.











PS.: Szeretteim számára évek óta egyértelmű, hogy amikor külföldre utaznak, a legfőbb teendőjük, hogy beszerezzenek nekem bármilyen macska alakú szuvenírt. Ma sok hetes késéssel megkaptam M-től az anno beígért tunéziai képeslapot, amiben az ajándékvásárlás nehézségeiről értesít: Macska nincs, teve van.

4 megjegyzés:

  1. Tényleg, kiraktad a macskádat?

    VálaszTörlés
  2. hát persze, hogyne. most bőrönddel a kezében - vagy mi az - az intertextualitásról magyaráz a szomszédoknak a folyosón.

    VálaszTörlés
  3. Tegnap láttam, ott állt háttal a falnak dőlve a gangon, lebiggyesztett szája sarkában valami régimódi szipkával -azt hiszem valamelyik Joyce könyvből vett idézetekkel próbálta éppen elmagyarázni a leesett állú házmesternek azt, hogy most léptünk az etikai korba- és közben gyakran kitért arra hogy szeretne egy skótkockás leninsapkát, persze olyat ami nem takarja el a füleit.
    Szerintem fogadd vissza.

    VálaszTörlés