tudjátok, van az a filmek által elcsépelt jelenet: hős sokkoló hírt kap, megölik a szerelmét/anyját/lovát satöbbi, mire fetrengve röhögni kezd és igen, hát tudom én, hogy van a sokkolásban valami euforikus, vagy nem is, mer ez komplexebb, ejnye; van a halál fenyegetésében valami olyan, mint amit egy-egy vizsga után a körúton bolyongva érez az ember: egyszerre üres, nevetséges, vidám, végességes, szívfacsaró, hihetetlen és könnyes (ne sikíts! hazakerülsz!), heroikus és szánalmas, fájdalmas és röhejes és én, aki mindig túl sokat vártam az élettől - aki btw egy kibaszott kurva és vannak neki nővérei is ugye -, most csak állok és röhögök naphosszat, tétován, tehetetlenül, fájdalmasan, sírdogálva, hitetlenül és azt mantrázom folyton, hogy minden jó, az is ami nem.
(lehet, hogy a tűz lármájában is meghallja a szívdobogásomat? el ne sikítsam magam! készenlét!)
(lehet, hogy a tűz lármájában is meghallja a szívdobogásomat? el ne sikítsam magam! készenlét!)
Az élet során újra ésújra rá kell döbbenjünk, hogy az élet "csak" ennyi. Mindig túl sokat várunk, túl sokat tervezünk...
VálaszTörlésha lenne isten, ő biztos jobban csinálná...
VálaszTörlésha lenne... viszont akkor minden unalmasan kiszámítható lenne...
VálaszTörlésnade ez mondjuk jó humorú isten volna és faszán kavarná a dolgokat, de persze vigyázva, hogy nagy bajt ne okozzon,viszont legyen sok móka, kacagás, szilajkodás, izgalom. valami vicces, liberális istent nem lehet letölteni a netről?
VálaszTörlés