Én eddig ugye mindig írtam, vadul fostam a szót: ha rossz volt, ha jó volt, ha sütött a nap, ha nem sütött a nap, ha gyújtó hangú monológot intézett hozzám a Fanni, ha dugtam, ha nem dugtam, ha szerelmes voltam, ha nem voltam szerelmes, (s)írtam-ríttam okkal, ok nélkül, írtam, ha marhaságokon elmélkedtem, írtam, ha releváns dolgokon elmélkedtem, ha az emberevő szomszéd bácsi megijesztett, ha a zsidózós szomszéd ordított, ha felmondtam, ha kirúgtak, írtam ha kellett, ha nem, aztán most meg itten olvasom mindenfele, hogy az ember csak bánatában ír, meg hogy a boldog blogger nem blogger, mer csak a bánatos blogger blogger, én viszont már épp a nagy bánatokat, a nagy hisztiket, a nagy nyifogásokat nem blogolom, mer ugye egyrészt titkosak, másrészt kifejezhetetlenek szánalmas nyivákoló zsargon nélkül, az meg ugye nevetséges, már a neve is megmutassa.
Ez csak a bevezető volt, merhogy tulajdonképpen nyivákolni és hisztizni és nyenyeregni akartam egy olyan isteneset, tudjátok, ilyen unalmas témákban mint létbizonytalanság, kultúrsokk és nem létező jövőkép, de aztán félúton feladtam, meguntam, elszégyelltem magam és amúgy is eszembe jutott Pauline Mole, hogyaszongya a másik ember álmánál csak a másik ember problémája unalmasabb, szóval ehhez tartsátok magatokat, feleim.
PS.: Utálom a nagyon komoly, nagyon súlyos, nagyon mondós rejtély-blogokat. Akik ilyent írnak, azokat durván megbüntetném: mondjuk mittomén, életük végéig egy cellában használati utasításokat olvastatnék velük - hogy megtanulják végre kimondani a lényeget -, közben pedig hangszórókból végtelenítve üvöltene, hogy "legyél már informatív, te szerencsétlen".
Ez csak a bevezető volt, merhogy tulajdonképpen nyivákolni és hisztizni és nyenyeregni akartam egy olyan isteneset, tudjátok, ilyen unalmas témákban mint létbizonytalanság, kultúrsokk és nem létező jövőkép, de aztán félúton feladtam, meguntam, elszégyelltem magam és amúgy is eszembe jutott Pauline Mole, hogyaszongya a másik ember álmánál csak a másik ember problémája unalmasabb, szóval ehhez tartsátok magatokat, feleim.
PS.: Utálom a nagyon komoly, nagyon súlyos, nagyon mondós rejtély-blogokat. Akik ilyent írnak, azokat durván megbüntetném: mondjuk mittomén, életük végéig egy cellában használati utasításokat olvastatnék velük - hogy megtanulják végre kimondani a lényeget -, közben pedig hangszórókból végtelenítve üvöltene, hogy "legyél már informatív, te szerencsétlen".
Kedves Kedves, en ugy tudtam, hogy a bejegyzesben szereplo idezet Oskar Wilde.
VálaszTörlésCsak nem bekotottek az internetet?
Megvettem neked Spiegelmann Laura Edeskeves cimu konyvet bucsucsomagnak, pogacsa helyett es nagyon kedveset irtam az elejere.
Most is ott ul a polcomon.
A korom az veszelyes, kopd ki szepen maskor, tudod genitalis a korszak...
"Dis-information is a weapon of mass destruction..."
VálaszTörlésA Ps nagyon jó. Nagyon röhögtem most. Milyen igazad van, mégis olvasok egy csomó ilyen blogot, és próbálom megérteni őket. De minekis?
VálaszTörlésSzia Doris, épp téged kereslek, kérdeznék valamit ha nem bánod, van neked e-mail címecskéd?
VálaszTörlés(nem, kedves tévénéző gyerekek, net az még mindig nincsen, véletlenszerűen garázdálkodom)
meglehet, hogy eredetileg OW, de én Adrian Mole anyjától tanultam, de ugye anything goes van, szóval...
VálaszTörlés(ja és a búcsúcsomagokat karácsony táján lelkesen, könnyes szemmel átveszem)
VálaszTörléskosz.
VálaszTörlésmárminthogy azaz?
VálaszTörlés