szombat, május 23, 2009

Nagyon hiányzik az anyukám.
Hatkor felébredtem, előtte megint azt álmodtam, hogy él az anyám, aztán ébren elkezdtem az életemen aggódni: aggódtam kicsit az adóbevallás miatt, a Marci miatt, mondván, hogy biztos nem is szeret, mert nem fekszik elég közel hozzám, aztán arra gondoltam, hogy egyáltalán senki se szeret, hogy egy csomó dologról szeretném megkérdezni az anyámat, de nem lehet, meg hogy öreg vagyok és mingyár eltelik az élet, meg hogy fogalmam sincs mit akarok csinálni, hogy valahogy most minden olyan elviselhetetlen, aztán sírtam kicsit és rájöttem, hogy ez az elkeseredettség meg félelem igazából mind-mind bánat és gyász és hiány.
Nagyon hiányzik az anyukám.