soha, de soha, de soha nem fogom megérteni az embereket.
van ez a trieszti magyar lány, pár hete ír nekem, hogyaszongya barátokat keres, nem ismer itt senkit triesztben, talizzunk. a leányzó tizenhárom évvel fiatalabb nálam, de van egy gyereke, hát mittomén, hátha ettől érettebb az átlagnál, majdcsak beszélgetünk valamiről, talizzunk, yea.
a múlt héten nem jött össze, mert én is sokat rohangáltam, meg neki se volt sose jó, úgyhogy mára tettük a talit. nem volt kedvem menni, tulajdonképpen előre éreztem, hogy mi fog történni...na mi történt? na mi? eltaláltátok: nem jött el a talira az aranybogár, sokat vártam rá, majd végül meguntam, hogy szlovén turisták engem fényképeznek a szobor alatt és gyorsan elmentem grappát meg virslit venni (még nem ittunk grappát mióta itt vagyunk, ejnye), utána hazabuszoztam és közben azon elmélkedtem, hogy az ilyen esetek miatt van az, hogy igyekszem a legtöbb embertől távolságot tartani. mert egyszerűen nem érdemes túl sokat várni egymástól (a szalonezoterikusok most tegyék zsebre a kis kezüket amivel a kommentet akarták írni és ne kezdjenek a karmáról meg a bevonzásról hadoválni, mert _n_e_m_é_r_d_e_k_e_l, köszi.)
szóval most csak tátom itt a számat, álmélkodom, szomorkodom, ó, jaj, az idealizmusom...
soha, de soha, de soha nem fogom megérteni az embereket.
van ez a trieszti magyar lány, pár hete ír nekem, hogyaszongya barátokat keres, nem ismer itt senkit triesztben, talizzunk. a leányzó tizenhárom évvel fiatalabb nálam, de van egy gyereke, hát mittomén, hátha ettől érettebb az átlagnál, majdcsak beszélgetünk valamiről, talizzunk, yea.
a múlt héten nem jött össze, mert én is sokat rohangáltam, meg neki se volt sose jó, úgyhogy mára tettük a talit. nem volt kedvem menni, tulajdonképpen előre éreztem, hogy mi fog történni...na mi történt? na mi? eltaláltátok: nem jött el a talira az aranybogár, sokat vártam rá, majd végül meguntam, hogy szlovén turisták engem fényképeznek a szobor alatt és gyorsan elmentem grappát meg virslit venni (még nem ittunk grappát mióta itt vagyunk, ejnye), utána hazabuszoztam és közben azon elmélkedtem, hogy az ilyen esetek miatt van az, hogy igyekszem a legtöbb embertől távolságot tartani. mert egyszerűen nem érdemes túl sokat várni egymástól (a szalonezoterikusok most tegyék zsebre a kis kezüket amivel a kommentet akarták írni és ne kezdjenek a karmáról meg a bevonzásról hadoválni, mert _n_e_m_é_r_d_e_k_e_l, köszi.)
szóval most csak tátom itt a számat, álmélkodom, szomorkodom, ó, jaj, az idealizmusom...
soha, de soha, de soha nem fogom megérteni az embereket.
ahhoz kepest, hogy nem erdekel... (:
VálaszTörlésaz jutott eszembe, hogy szerintem a szalonezoizesek valami mast eszrevetelt tettek volna ezesetben. [:
meg is tették, de csöndben vannak....
VálaszTörlés