Olvasom a nagyon okos Velveten, hogy a nagyon okos magyar celeb jóshoz, kártyavetőhöz és egyéb varázslóhoz jár és lám, még a fancy nyelvkönyvemben is jóshoz megy az újdonsült házaspár (így jól meg is tanítják a jövő időt persze), naszóval úgy látom (roppant eredeti módon, hát persze), hogy az embereknek kell ez a kártyavetős, jövőbenézegetős, igérgetős, jellemboncolós maszlag a túléléshez, ez persze remekül egybevág azzal az elméletemmel, hogy az ezotéria az új vallás és hogy a katolikus egyháznak mosmár illene összeszednie magát és papok helyett palmistokat alkalmazni.
Btw tényleg nem értem, hogy mi a tökömér nem nyitok valami önismereti stúdiót, merhogy mi sem egyszerűbb jellemrajzok meg életutak felállításánál: minimális emberismerettel (ami csupán önismeret, jegyzem meg halkan) príma személyiségrajzokat, Tarot-elemzést, meg kutyafaszát tudnék csinálni, az emberek élete és személyisége olyannyira hasonlít (bár mindenki kínosan feszeng mikor ezt pedzegetem, nem, ezt valahogy nem jó hallani): a legtöbb ember életében van egy (két) mérgező szülő, aki rossz irányba befolyásolja, elfojtja, megnyomorítja, imígyen hátráltatva kreatív énjének (ilyen mindenkinek van) kibontakozását. (Van aztán ugye a "pont az ellenkezője"-típus, aki éppen szörnyű családi háttere miatt képes kiemelkedni; asszem viszont ez az emberfajta ritkán megy jóshoz).
Az ilyen (mint mondtam általában gyermekkorban gyökerező) bántalmak aztán túlnőnek a delikvensen és önálló életre kelnek, párkapcsolati problémákat (ennek leggyakoribb típusa: nagyon macsó, ignoráns - esetleg teljességgel hiányzó - papával a háttérben nagyon macsó, ignoráns partnert talál az emiatt kétségbeesett, ezotériához forduló nő), pályaválasztási nehézségeket, hiperérzékenységet, gyomorfájást, szenvedélybetegségeket, depressziót, illetve szélsőséges esetben hasadt személyiséget okozva. Mivel mindenki szereti önmagát (és a problémáit) nagyon egyediként, nagyon különlegesként látni, ezért a nagyon is általános panaszokat (problémás szülők, problémás gyerekkor, elveszettség, kiégettség, magány érzése) érdemes unikumként tálalni (már ha a piacot kiszolgáló jellemrajzoló pénzt akar keresni) és a "páciens" boldogan távozik, merhogy már megint kiderült, hogy ő egy nagyon különleges, nagyon súlyos problémákkal küzdő, nagyon alkalmatlan és végső soron mindezek miatt egy minden alól nagyon felmenthető ember.
Merhogy én igazából ezt gondolom ám az egészről: hogy felmentés kell, hogy rejtett sérülések kellenek, hogy gyerekkori traumák kellenek, hogy bizonyítottnak kell látnunk a fene nagy egyediségünket meg a piszkosul nagy fájdalmainkat és mindezt megkapjuk a horoszkóptól, a Tarot-tól, a jóslatokból, mer ezeket a sok-sok kuruzsló csak ott, csak nekünk egyedire alakítja ezzel is táplálva a magunk (és borzalmas problémáink) unikumsága miatt érzett gőgünket. Tudom, tudom, a világ összetett, az ember elveszett és önigazolásra, önismeretre, útmutatásra vágyik és ki így, ki úgy tesz szert némi tudatosságra, de ez az ezozűr (főleg a sokfélesége miatt) szerintem a legtöbb embert csak teljesen összezavarja tökéletesen eltávolítva a valódi önismerettől (persze ez az üzletszerűen varázslónak csak jó, merhogy egyre nagyobb szükség lesz rá).
Na jó, azért ha jobban meggondolom, talán mégsem lennék megfelelő (a megfelelő alatt itt profitot hozót értek) jellemfejtő meg önismeret felé terelgető ezomunkás, merhogy mottómul mondjuk azt választanám, hogyaszongya nem az a furcsa ha az emberek megőrülnek. Az a furcsa ha nem.
Mittomén. Ezotéria ellen esetleg kéne egy Te is bolond vagy, te sem vagy bolond-mozgalom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.