ugyan, ezek csak a hormonok, ejnye

fáj a hasam, újabban menetrendszerűen azt hiszem, hogy terhes vagyok mielőtt menstruálnék, mert nem kívánom az alkoholt, vadul vágyakozom mindenféle lehetetlen kaják után, valójában fogalmam sincs róla mikor kéne menstruálnom, írd fel, minden normális nő írja, ó, hát én évek óta nem, utoljára mondjuk úgy hetedikben, szóval fáj a hasam, azt a tesztet vedd, annak kilója olcsóbb, persze nem vagyok terhes, ez a terhesség dolog amúgy is kényes pont ugye, de mér mindig a nő menstruál, komolyan, minden második hónapban a férfiaknak kéne, hogy végre érezzék azt a borzalmas kétségbeesést, amit én tegnap éjjel, emlékszem, a sötétben zokogva oda akartam verni magam az ágyhoz, mert eszembe jutott, hogy az anyám meghalt, soha többé nem lesz itt, aztán nyugtatgathattam magam hosszú percekig, hogy ugyan, ezek csak a hormonok, ejnye, fáj a hasam, igen, végre a férfiak is érezhetnék ezt a borzalmas kínt, amikor fogalmad sincs miért, de annyira feszít valami indulat, hogy szét akarod rúgni a lakást, hogy üvölteni és bömbölni akarsz, hogy meg akarsz halni, de persze olyankor civilizált nőként visszafogod magad, ugyan, ezek csak a hormonok, ejnye, az egyik orvos tanítványom mesélte, hogy az öngyilkos nőknél legelőször megvizsgálják, menstruáltak-e, mikor megölték magukat és bizony, az öngyilkos nők sokszor menstruálnak, döbbenet, hogy mit tesznek velünk a hormonok, a férfiak csak isznak, mielőtt levetik magukat a tizedikről, én mondom, kéne nekik kölcsön egy kis menstruáció, valami hercig kis kísérlet keretében meg lehetne nézni, hogy vajon mennyire közeledne a nemek álláspontja a világról, ha a férfiak is havibajtól szenvednének, fáj a hasam, ugyan, ezek csak a hormonok, ejnye