"Due cose sono infinite: l'universo e la stupidità umana, ma riguardo l'universo ho ancora dei dubbi."

Marci tegnap elcipelt egy ilyen fekete lyukas-téridős ismeretterjesztőnek ígérkező balhéra a szomszéd utcába, mondván, hogy ez téged is érdekel és piát is adnak, tényleg érdekel, viszont az alkoholtól mostanság szó szerint undorodom (nem tudom eldönteni, hogy terhes vagyok-e vagy a múltkori szakés borzalom volt rám ilyen nagy hatással).
Ahogy odaértünk a kis, kocsmaszerű helyre, némileg feszélyezve éreztem magam, merhogy az egész olyan idétlennek tűnt és amikor elkezdődött az előadás, frusztrációm tovább durvult, mer a kedves előadó valószínűleg igazából fizikusoknak szánta az előadását, ha a Spectrumon ilyen műsorok lennének, soha senki nem nézné, ráadásul a nagyon tudományos (nem, annyira nyilván nem volt az, de nekem tökéletesen lebutított előadás kellett volna) izét olaszul adta elő, így igen rövid idő alatt kezdtem úgy érezni magam mint annak idején a gimnáziumi matek és kémia órákon: egy szót sem értve, magányosan, kirekesztve és dögledezve az unalomtól.
Szegény Marci próbálta ugyan elmagyarázni a dolgokat, de néha ő is elvesztette a fonalat, merhogy ezek az okosok se tudnak azér mindig mindent, ejnyemár.
Ma este talán egyszerűbb lesz az élet, csak ennem kell majd, a fizikusok ugyanis halvacsorát szerveznek.