Én nem értem, hogy mi volt a bajotok a verselemzéssel gimnáziumban.
Felnőtt életünk nagy részét ugyanis azzal töltjük, hogy mások motivációit és vágyait próbáljuk (véljük) kihámozni a valóban kimondott szavakból.
így például kizártnak tartjuk, hogy ha valaki azt mondja éhes, akkor ő tényleg éhes, szép is lenne, hát hiszen mindannyian tudjuk (vagyis hallottuk az egyik barátunk barátjának a barátjától, de megkérdezni nem illik az ilyesmit azér), hogy verték gyerekkorában, ezért az evés nála nyilván csak pótcselekvés és mint ilyen, egyértelműen a poszttraumás stressz zavar egyik megnyilvánulási formája, nem, semmiképp ne adjunk neki enni, vigyük inkább mondjukőőő... az állatkertbe, az eltereli a figyelmét, háddenem?
Felnőtt életünk nagy részét ugyanis azzal töltjük, hogy mások motivációit és vágyait próbáljuk (véljük) kihámozni a valóban kimondott szavakból.
így például kizártnak tartjuk, hogy ha valaki azt mondja éhes, akkor ő tényleg éhes, szép is lenne, hát hiszen mindannyian tudjuk (vagyis hallottuk az egyik barátunk barátjának a barátjától, de megkérdezni nem illik az ilyesmit azér), hogy verték gyerekkorában, ezért az evés nála nyilván csak pótcselekvés és mint ilyen, egyértelműen a poszttraumás stressz zavar egyik megnyilvánulási formája, nem, semmiképp ne adjunk neki enni, vigyük inkább mondjukőőő... az állatkertbe, az eltereli a figyelmét, háddenem?
az állatok megevése tilos
VálaszTörlés(naugye)
Az éhségről és a verselemzésről :)
VálaszTörlésJA
A mondat igy hangzik: Éhes vagyok.
Ha ezt ebédidőben mondom odahaza, olyasmit jelent a szemléleten át az értelem számára, az a tartalma, hogy „mi lesz az ebéddel”. Ha koldus mondja az uccán, ugy olyasmit jelent az a tartalma, hogy „tessék adni néhány fillért”. Ezt a mondatot tehát mindkét esetben éppen a tartalma, adott jelentése utalja mint formát és mint stilust a közbeszéd formájának és stilusának kategóriájába.
Ha ezt a mondatot, hogy Éhes vagyok, versben irom le, egyáltalában nem azt jelenti, hogy „mért nem hozzátok már azt az ebédet”; és nem is azt teszi, hogy „csak egy fillért, könyörgöm alássan”. Mert (eltekintve attól a szimbólikus tartalomtól, hogy nem vagyik megelégedve ezzel a világgal,) ennek a mondatnak versben mindenesetre az a tartalma, a valóságos jelentése, hogy éhség egyáltalában van és, hogy az éhségnek, valamint az éhség létének társadalmi jelentősége van. Már csak azért is, mert ha ez a mondat, hogy Éhes vagyok, nem birna jelentéssel mindenki számára, függetlenül attól, hogy valóban éhes vagyok-e, vagy sem, akkor társadalmilag értelmetlen volna, - senki sem volna rá kivácsi. Mert mi értelme is volna annak, hogy orrára kötöm az ismeretlen szegedi kubikusnak, aki a nyomda stb. közbejöttével ugyis csak évek multán tudná meg, hogy éhes vagyok. De külömben is, ha ebéd előtt vagyok éhes, az se nem müvészi, se nem érdekes. Azaz nem társadalmilag érdekes. Amit tehát versben irok le, annak társadalmi és egyetemes jelentősége kell hogy legyen, annak társadalmi értelme van. Egyszóval a müvészi forma tartalma mindig egyetemes és társadalmi. És az ilyen tartalom föltétele a forma müvésziségének.
Lázár Ervin: Négyszögletű kerekerdő / Szörnyeteg Lajos álmos. ez jutott eszembe most.
VálaszTörlés