hogy én mikor szülök? hát, nehéz megmondani: ha egyes terhesség lenne, akkor november hatodika volna a csudás nap, de mivel duplán ügyeskedtünk, ezért valószínűleg három-négy héttel előbb lesz minden, most tartok a 32. hétnél (a 34-ig mindenképp jó, ha bent maradnak, a legjobb ikreknél a 37.), kezdenek brutálisan mozogni, tegnap hosszasan hullámzott a hasam például...btw nagy szerencsémre Marci perverz és kifejezetten tetszik neki ez a nagy kerek dob (amivé mostanra a hasam vált; egyelőre mázlista vagyok, egy darab csík sincs rajta), elképesztő.
nekem kevésbé tetszik, meg hát nehéz vele az élet, egyre nehezebb felkelni, levegőt kapni (főleg az ezer fokos Houstonban), meg úgy egyáltalán:létezni.
hogy milyen a terhesség? hát, hát: nekem végig elég vacak volt, de minden orvos azzal biztatott, hogy ez azért van, mert ikerterhesség, ami ugye dupla kín, dupla adag hormon, erősebb hányás, hányinger (a terhességi vészes hányás se ritka, nekem vmi olyasmim volt a negyedik hónapig, most már csak a terhességi refluxtól hányok úgy naponta egyszer-kétszer, ami valószínűleg a dupla gyerektől szintén durvább az átlagnál) és úgy általában, az ikerterhesség az összes szövődmény tekintetében nagyobb rizikó, merhogy ez eleve rendellenes állapot, tessék csak szépen egyet szülni egyszerre, nem állatok vagyunk, nohát.
szóval elképzelhető, hogy nem érdemes engem kérdezni a terhesség milyenségéről, nyilván van olyan, aki észre se veszi, hogy terhes...
ötödik hét? én akkor még nem tudtam, sőt...asszem a hatodik hét környékén jöttem rá: valahogy gyanús lett, amikor hirtelen felindulásból magában megettem egy nagy üveg paradicsomszószt. mivel én voltam már terhes és akkor szintén paradicsomra vágytam nagyon, sejtettem, hogy ez mit jelent. vettem azért tesztet és végül hazamentünk dokihoz (otthon jártam orvoshoz végig) és ott kapásból kiderült, hogy ikrek, huh.
emlékszem, Marcinak kicsit kiment a vér az arcából; mostanra mondjuk már az a furcsa nekünk, hogy mások csak egy gyerekkel terhesek.
egyébként a hatodik héten kezdtem hányni, csúnya volt, már az emléktől is rosszul vagyok: amikor már a vizet is kihánytam, akkor kaptam infúziót, utána fokozatosan jobb lett, de addig nagyon sokat szenvedtem (úgy kábé a huszadik hétig), tényleg: a szaglásom olyan volt mint egy rendőrkutyáé és kábé mindentől felfordult a gyomrom, hónapokig szinte semmit nem tudtam enni, gyenge voltam, nem tudtam felkelni, az ellenségemnek se kívánom azt az állapotot.
szóval eddig ilyen a terhesség. érzelmileg érdekes állapot: én alapvetően nagyon racionális vagyok, szóval a legmeghatározóbb érzésem a 3 in 1 állapottal kapcsolatban az álmélkodás, az, hogy úristen, ez most komoly, hogy két kis lény él bennem és majd egyszer csak kijönnek? tehát semmi szentimentális meghatottság (na jó, időnként spontán elsírom magam kisbabák láttán, nyilván ez is vmi hormonális izé, elég megdöbbentő), valahogy szívesebben közelítek a humoros oldalról (a humorra valószínűleg szükségem is lesz később, hogy megőrizzem a józan eszem. épp tegnap mondta egy kisbabás ismerősünk, hogy szerinte minden frissen szült nő életében eljön az az időszak, amikor hirtelen megérti a gyereküket meggyilkoló anyák indulatait.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése