Szóval úgy lesz ezentúl, hogy a lelkem fenekébe továbbra is belenézhettek itt (ez a fenékbe nézés milyen már, hm), jövök majd nyivákolni, idétlenkedni, filozofálni, utálatoskodni, meg tudjátok, a többi ilyen fölösleges dolgot csinálni, a Marcival közös Houston blogon meg próbálom hanyagolni az egymondatos hisztérikus stílust és dokumentarista okoskodóként elmélkedem majd mindenféle amerikai témáról, tök jó lesz, meglássátok, tessék olvasni azt is, ne tessék erre a blogra kommentelni ott, az énblogot kommentelni nem kell egyáltalán, abból mindig csak a baj van, ejnye.
PS.: Ja, ott képek is lesznek, asztamindenit...Jó, persze nyilván nem lesz időm két blogot írni amikor majd napi 48 órában szoptatok, de mittomén, csak lesz valahogy, na.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése