szerda, szeptember 22, 2010

Houston calling vol. néhány

Feleim, nekem Houstonban visszatért az emberekbe vetett hitem.
Velem életemben nem volt senki ilyen kedves, mint itt három hét alatt. Tegnap este elmentünk vásárolni a közeli boltba (igen, abba, aminek a parkolójában tavaly lelőttek valakit; még szerencse, hogy ez egy biztonságos környék) és a boltban egy kedves fekete lány kérdezgetni kezdte, hogy ugye lányt várok, mire felvilágosítottam, hogy hát izé, egy lányt meg egy fiút, erre ő boldogan tapsikolni és csilingelni és sikoltozni kezdett, hogy hát ez csodás, ő is ikreket akar, majd (szintén nagy örömömre) valami olyasmit kezdett magyarázni (a feketéket általában nagyon nehéz érteni), hogy én nem vagyok elég nagy az ikrekhez (tény, hogy eddig mindenkitől azt hallottam, hogy nahát, nem is vagyok ikreknek megfelelően meghízva...szerintem meg túl nagy vagyok, elég baj az nekem), hát hogy lehet, hogy ikrek, wow és húha. Nagyon kedves volt, teljesen meghatódtam.
Mivel mindig a magunk zűrös stílusában megyünk boltba (kell még valami? á, nem, csak ez a néhány dolog, ezt simán elbírjuk), ezért általában elszámítjuk, hogy hány szatyrunk lesz és mit tudunk elhozni úgy, hogy nekem ne kelljen nehezet cipelnem (vicces volt tegnap, próbáltam megemelni valami nehezet, de Marci rácsapott a kezemre, mondván, neked nem szabad emelni), szóval a pár dologból tegnap is több tonnányi cűgölnivaló lett és bár csak pár száz métert kellett megtennünk, a sok cucc miatt idétlenül botladoztunk hazafelé.
Amikor átmentünk az úton, egy kocsiból kiszólt egy nő, hogyaszongya szívesen elvisz; mi a váratlan kedvességtől - amit nem szoktunk meg - meglepődve, elkerekedett szemmel mondtuk, hogy ó, itt lakunk a közelben, nem, kösz, de egész este azon álmélkodtunk, hogy milyen kedves emberekkel találkozunk itt nap mint nap.
Egyébként meg tegnap asszem jóslófájásaim voltak, kicsit meg is ijedtünk, hogy na, akkor itt az idő (és nekem még nincs szép kórházi hálóingem), de aztán szép lassan elmúltak a görcsök, én meg a szakirodalom segítségével nagyjából azonosítottam a fájdalmakat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.