Tegnap végre sikerült elsiratnom az apámat. Lénát etettem épp, mikor rám tört a bőgés, szegény nem értette, döbbenten meredt rám.
Mióta meghalt, csak egyszer sírtam, pedig nem nagyon van perc, hogy ne gondolnék rá. És végre a jó dolgok is eszembe jutnak, talán kicsit oldódik a trauma, amit a nagyon csúnya halálával okozott.
Mióta meghalt, csak egyszer sírtam, pedig nem nagyon van perc, hogy ne gondolnék rá. És végre a jó dolgok is eszembe jutnak, talán kicsit oldódik a trauma, amit a nagyon csúnya halálával okozott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.