Na. Tegnap megtapasztalhattuk, milyen is az élete a rosszul alvó babák szüleinek: Léna kilenctől éjfélig megállás nélkül ordított mint a sakál, nem értettük mi baja, kicsit aggódtunk, hogy beteg, hogy fáj a hasa, simogattuk a hasát, ringattuk, ordított tovább.
Gondoltuk, biztos fáj a foga, bekenegettük, simogattuk, ringattuk, ordított tovább.
Aztán hurcoltuk ide-oda, bevittük a mi szobánkba, mert szegény Marcika nagyon mocorgott (hihetetlen, de tulajdonképpen végig aludt az üvöltésben), megitattuk, simogattuk, ringattuk, ordított tovább.
Végül hagytuk ordítani, aztán hirtelen, mintha elvágták volna, abbahagyta.
Mondjuk egész éjjel nem mertük lehúzni a vécét, nem mentünk ki a konyhába és kikapcsoltuk a légkondit is - rettegtünk, hogy felébred a zajokra; úristen, micsoda terrorista egy rosszul alvó csecsemő.
Gondoltuk, biztos fáj a foga, bekenegettük, simogattuk, ringattuk, ordított tovább.
Aztán hurcoltuk ide-oda, bevittük a mi szobánkba, mert szegény Marcika nagyon mocorgott (hihetetlen, de tulajdonképpen végig aludt az üvöltésben), megitattuk, simogattuk, ringattuk, ordított tovább.
Végül hagytuk ordítani, aztán hirtelen, mintha elvágták volna, abbahagyta.
Mondjuk egész éjjel nem mertük lehúzni a vécét, nem mentünk ki a konyhába és kikapcsoltuk a légkondit is - rettegtünk, hogy felébred a zajokra; úristen, micsoda terrorista egy rosszul alvó csecsemő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése