Tegnap azért rendesen elfogott a szomorúság, ahogy néztem a gyerekeket rohangálni a fűben - alapvetően pocsék dolog átmenetileg nagyon jó helyen lakni, azt hiszem. Ugyanakkor persze jó is: nagyon hálás vagyok az Univerzumnak (meg persze Marcinak; az Univerzum csak besegített) ezért az öt évnyi óriás kalandért.
