Azért a legeslegjobb dolog a munkában az, hogy végül hazajöhetek a szép családomhoz.
Tényleg, őszintén mondom: a gyerekek tökéletesen helyrerakták a karrierhez való viszonyomat - igaz, én eddig is azt gondoltam, hogy a karrieresdi nagyrészt mutatvány a bolhacirkuszban (kivéve, ha rettentő okos vagy kreatív valaki és szenvedéllyel űz valami fantasztikus hivatást), de a gyerekekkel valahogy már végképp a helyére került minden és tényleg nem látok semmi mást igazán fontosnak. Ugyanakkor ez azért is jó, mert távolságot tudok tartani és semmitől nem leszek különösebben ideges vagy feszült.
Egyszer majd elmesélem, hogy mi a munkám, csak most rohannom kell a gyerekeket abajgatni, sajnos rengeteget kell túlóráznom most, keveset találkozunk (erről fogok többek között nyivákolni hamarosan).
