Jaj, hát olyan nemistudom már milyen ez az élet.
A nagymamámnak van egy tumor a mellében - már régen észrevette, de titkolta.
A nagynénémnek már megint van egy tumor a mellében (annak idején az anyukám rákjával egyszerre derült ki az ő rákja, plusz a nagybátyámé: a három testvér szinte egyszerre lett beteg. Azóta az anyukám és a nagybátyám már meghaltak, a nagynéném meggyógyult.); mindkettőjüket megműtik hamarosan.
Régen nagy családi ebédek voltak vasárnaponként, sokan voltuk, körbeültük az asztalt, most meg már alig vagyunk és alig élünk; olyan nagyon szomorú ez, ahogy lassan eltűnik mindenki.
Sosem értettem a vadmagyarokat, akik a nemzethalált vizionálva sírdogálnak egy sarokban: ki nem szarja le a nemzetet, meg a fogyó magyart, amikor a családja fogy el szép lassan, de tényleg?
