Itthon vagyok betegnek (csodálatos), úgyhogy elmesélem, hogy voltam egy kiábrándító állásinterjún egy nyelviskolában és azóta sem győzök csodálkozni, hogy miért van az, hogy a nyelvtanároknak újra meg újra a nulláról, éhbérért kell kezdeni minden egyes iskolában - kábé olyan ez, mintha egy menedzsert hirtelen portásnak tennél meg, amikor másik állás után néz. Én ezt komolyan nem értem, hát ne vicceljünk már, akkor minek egyáltalán a szakmai tapasztalat.
Szóval nem, nem megyek tanítani - oda legalábbis -, nem kezdem el a nulláról bizonygatni tizensok áttanított év után, hogy hú de jó vagyok, menjenek a francba.
Jaj, olyan nehéz ez a munkaizé, annyira elegem van belőle. Ez csak nekem ilyen nehéz, vagy más se találja a helyét egyáltalán? Jó, nekem tényleg van ez a komolyanvevős problémám: hogy egyszerűen szinte semmibe nem tudom megfelelően beleélni magam, nem tudok ilyeneket mondani, hogy mi tanáraink, meg nekünk erre szükségünk van, meg a cégnek ez nagyon előnyös, meg a mi programunk erőssége, stbstb, szóval azt hiszem nagyjából mindennemű lojalitás hiányzik belőlem, mert mindig arra gondolok, hogy egy, már nagyon gazdag ember lesz attól még gazdagabb, hogy én nem túl sok pénzért pattogok egyfolytában mint egy hülye - és ez olyan lelombozó.
Egyedül a szabadúszó tanítást tudtam eddig elhinni - de az meg egyáltalán nem éri meg, eh, ezzel az erővel lehetnék festő vagy költő vagy iró is, az mégiscsak sokkal izgalmasabb...
PS.: Meg még azon gondolkodtam, hogy ezeknek az üzleti dolgoknak az őszintétlenségétől is hányok, ez a sok marketing szöveg, meg csúsztatás annyira nem illik az én brutális őszinteségvágyamhoz, egyszerűen rosszul vagyok, amikor óvatosan kell közelíteni egyes témákat és nem szabad kimondani az igazságot. Ezért is vagyok segédmunkapárti - ott legalább nem kell kisujjeltartva hazudozni. El is megyek inkább parkettásnak vagy énnemtom. Tudom, az szakmunka, jó, akkor vegyünk valami egyszerűbbet. Kőműves, ez lesz ez.
Jaj, meg ez a sok vihar a biliben a munkahelyeken, megőrülök ezektől, hogyaszongya az ebédnél a levest nem hozzák ki nagy tálban, hanem neked kell bevinni az ebédlőbe és hú, mit képzelnek, ez felháborító és szörnyű, jézusmária. És felnőtt emberek ezeket a problémákat elemzik hosszú perceken át, mikor emberek meghalnak ebolában és rákban meg felrobbantják magukat és egymást, egyesek pedig még meg is eszik felebarátaikat. JESUS.
PS.: Meg még azon gondolkodtam, hogy ezeknek az üzleti dolgoknak az őszintétlenségétől is hányok, ez a sok marketing szöveg, meg csúsztatás annyira nem illik az én brutális őszinteségvágyamhoz, egyszerűen rosszul vagyok, amikor óvatosan kell közelíteni egyes témákat és nem szabad kimondani az igazságot. Ezért is vagyok segédmunkapárti - ott legalább nem kell kisujjeltartva hazudozni. El is megyek inkább parkettásnak vagy énnemtom. Tudom, az szakmunka, jó, akkor vegyünk valami egyszerűbbet. Kőműves, ez lesz ez.
Jaj, meg ez a sok vihar a biliben a munkahelyeken, megőrülök ezektől, hogyaszongya az ebédnél a levest nem hozzák ki nagy tálban, hanem neked kell bevinni az ebédlőbe és hú, mit képzelnek, ez felháborító és szörnyű, jézusmária. És felnőtt emberek ezeket a problémákat elemzik hosszú perceken át, mikor emberek meghalnak ebolában és rákban meg felrobbantják magukat és egymást, egyesek pedig még meg is eszik felebarátaikat. JESUS.
