Aztán persze kibékültünk, megbékéltünk, én rikácsoltam kicsit, de rá kell jönnöm mindig, hogy én is hibás vagyok, mert sokszor csak magamban (a blogon) puffogok, ahelyett, hogy mondanám, hogy na csá, elmentem, most te maradsz itthon mert különben megbolondulok. Persze alapvetően nem is az én elmenésemről vagy a segítségről van szó, hanem inkább arról, hogy keveset vagyunk együtt és ezt utálom.
Amúgy meg az agyamat mára elöntötte a nátha, úgyhogy elég nyomorultul érzem magam, ősz, tejóég.
