Ma este a gyerekek fellépnek a karácsonyi műsorban, rettentően izgulok, annyira, mintha én is szerepelnék. Együtt is szavalnak, meg külön is, nem bírom idegekkel.
Igazából az a gyanúm, hogy én most fogok sírni - az anyák napi ünnepség nekem túl direkt, ott nevetni szoktam inkább a nagymértékű cukiságon -, már otthon is sokszor nagyon meghatódtam, ahogy próbálták a műsort, igaz, meghatottságomon sokat enyhített, mikor Léna versmondás közben, időnként szipirtyó hangon Marcikára förmedt, hogyaszongya Nem így kell mondani! Én akarom egyedül! Maradj csöndben! Marci nem jól mondjaaaaaaa (:ordító sírás)!
