Péntek óta a család életét Marcus kruppos ugató-hörgései tematizálják: aludni nem nagyon tudunk, szegény borzasztó csúnyán köhög, iszonyú rekedt, vasárnap este már azon gondolkodtunk, hogy melyik ügyeletre menjünk; annyira rég volt ilyen, mostanában el vagyunk kényeztetve (bocsásson meg a világ, de ha nem betegek, jól alszanak a gyerekeink. Szerintem ennyi jár az Univerzumtól azoknak, akiknek ikrei vannak nulla segítséggel, na. Persze igazából mindenkinek járna nyilván, de rohadt mázlisták vagyunk, hát mit tegyek.).
Apropó ikrek: tegnap este nyöszörögve hevertünk egymás mellett tizenegy körül (alszom kicsit, hogy el tudjak menni zuhanyozni) és Marci félholtan arról monologizált, hogy a legjobb dolog, ami történhetett velünk, hogy ikreink lettek, mert legalább egységként működnek. Most gondolj bele, ha két különböző korú gyerekünk volna, abba belehalnánk: mikor az egyik alszik, a másik eszik, amíg az egyiket altatod, a másik ordít, játszani akar, bekattan, egy perc nyugalom sincs; különböző intézményekbe kell hurcolni őket különböző időpontokban, minden össze-vissza működik, úristen.
Amúgy meg egész hétvégén ostoroztam magam, hogy milyen szar háziasszony vagyok: kampányszerűen takarítok, hét közben alig főzök és amúgy is, mindent olyan kamaszosan, tűzoltó jelleggel csinálok, ha lehet, inkább alszom, mint hogy a piacon bóklásszak hajnalok hajnalán; na, aztán e panaszáradat betetőzéseként sütöttem horror mézeskalácsot tegnap: gondoltam milyen jó lett a karácsonyi, meg kell ismételni, fürödni fogok a sikerben és én barom, lisztből ugyan fél adagot számoltam, de a többi hozzávalóból nem, úgyhogy sikerült összehoznom egy szétfolyós, brutál édes izét. Csak halkan merem mondani, hogy rajtam kívül mindenki lelkesen tömte magába. Jaj.
Bevallom, hogy titkos példaképem az ötkor kelő, vidáman főző-takarító tip-top háziasszony, aki percenként mindenféle cuki sütikékkel varázsolja el a családot. Ironizálok, de esküszöm, csak az irigység vezérel.
Szerintem azért 5 évesen kevés gyerek nem alussza át az éjszakát, nem? Persze tudom, ők mindig jó alvók voltak, mázlisták. :D
VálaszTörlésEgyszer olvastam a Bezzeganyán talán, hogy 6 (vagy 8?) éves a kissrác és még mindig ébred, felkelti a szülőket stb és nagyon kivannak ettől. Hát ha az én 8 évesem (sőt, 4) minden éjjel felébresztgetne, kiszaladnék a világból. Basszus, 6 (vagy 8!) évesen azért aludjon már éjszaka!
Én egyébként 1,5-2 év felett nem nagyon hallok senkit panaszkodni, hogy felébred a gyerek éjjel, az átlag onnantól azért szépen alszik szerintem. (Nálunk is kb 1,5 éves kor óta van normális éjszakai alvás.)
Otthon amúgy azt vettem észre, hogy a délutáni alvással lehet a gond, már hogy az ovisok délután is alszanak, akár 7 évesen is. Ez annyira durván hangzik nekem. Anyósom volt kiakadva, hogy a 7 éves unokája MÁR nem alszik délután jaj. Mikor Peti szilveszterkor kikönyörögte, hogy hadd maradjon fenn, mondtam, hogy oké, ha alszik délután, akkor fennmaradhat - ledőlt egy órára 3 körül és bakker negyed 1kor éjjel még fenn kukorékolt, pedig 11kor ágyba tettük!
No bocs a litániáért, az alvás a kedvenc témám, még mélyek a sérüléseim az elmőlt 5 évből. :D
Ó, én a múltért is mentegetőzöm: a legtöbb gyerekes csalàd szàmàra az alvàs (hiànya)fàjó pont és együtt érzek velük, mert hàt éjszakàztam azért eleget. Mondjuk én tudok azért csak szülőkkel elalvó hat évesröl, de ilyenkorra màr nagyrészt biztos rendeződnek ezek a gondok.
VálaszTörlésAz én gyerekeim is alszanak még délutàn egyébként: kibírjàk ugyan alvàs nélkül is estig, de szignifikànsan több hisztivel.
Én Peti kezét 3,5 éves koráig fogtam, mig el nem aludt (volt, hogy fél-háromnegyed órát ott feküdtem mellette, iszonyat unalmas volt), de ha jól rémlik, ő 8 hónapos korától "csak" olyan 1,5-2 éves koráig kelt fel éjszaka, szóval ő sem volt nagyon rossz ilyen szempontból (ő napközben nem aludt nagyon, kiboritó volt, csak sirt, sirt és 20 percekre aludt el, jajj, nagyon rossz volt) - hozzá képest Palika istencsapása volt éjszakánként azzal, hogy 1,5 éves koráig óránként ébredt nagyjából minden éjjel (amikor nem, akkor 2 óránként hehe), viszont ő meg megelégszik azzal, hogy 15 percig tutujgatom, majd beteszem a kiságyba és kijövök, nem kell fogdosni a kezét órákon át. :D Szóval amit megnyer az ember a réven, elveszti a vámon vagy hogy mondják ezt, ha pozitivan akarom nézni, amit elvesztesz itt, megkapod ott. :D
VálaszTörlésJaj, nekünk is kellett vagy két évet a szobàjukban feküdni, míg el nem aludtak, na az eléggé tönkretette az összes esténket; aztàn bekeményítettünk és egy hét alatt leszoktak rólunk.
TörlésHaha, épp most meséli Marci, amire csak homàlyosan emlékszem az előző éjszakàból: "Emlékszel, hogy Léna behívott kettőkor, hogy elmondja hogy szeret? Elég ideges voltàl!":D
VálaszTörlésNekem is Bree Van De Kampf a példakép. De max posztert rakhatok ki a szobámban róla,odáig érek fel.
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésNe már,elment 3x?
VálaszTörlés