Éjjel, amíg nem tudtam aludni, ismét konstatáltam - amiről egyébként beszéltem már itt többször -, hogy viszonylag enyhe lefolyású midlife crisisom van már vagy egy éve, de valahogy olyan szplínbe hajló, nem eléggé mániás, inkább simán csak lehangolt, filozofikus, tehát világos, hogy nem fogok elszökni egy eszkimóval vagy ilyesmi, pedig hogy fellendítené a blogot egy ilyen, haha.
Jó, mondjuk bennem alapvetően van valami szplínbe hajló, bár ha megtalálom a közegem, akkor zajos és vicces vagyok, amúgy eléggé magamnak való és tartózkodó (ezeket kedvesen sznobizmusnak meg nagyképűségnek nevezik az ellendrukkereim).
Nyilván ennek a midlife crisisnak köszönhető a rengeteg munkahelyváltás is, mert az önazonosságot, na azt halálomig keresni fogom azt hiszem. Lehet, hogy bele kéne törődni, hogy az életnek ez a szférája nem megy nekem, aztán ettől tán a midlife crisis is megoldódna, fene tudja.
