Juharfalvi Emiltől mindannyian fetrengtünk - mondjuk ez annyira nem nyerő, amikor esti mesét olvas az ember -, rögtön az első részben levesestálba szorul a feje; tényleg vicces, nekem is röhögnöm kellett.
Amúgy meg teljesen bele vagyok szerelmesedve a Pettson és Findusba, olyannyira, hogy én akarok lenni Pettson MOST. (fyi: Pettson egy magányos öregember szuper rendetlen házikóban szuper cuki beszélő cicával, akivel palacsintát sütnek, meg ilyenek. A könyvben annyira jók a rajzok, hogy sírnom kell, úgy vágyódom Pettson kertjébe.)
Na jó és persze Janikovszky Évát is imádjuk. Meg Brumit. És Mazsolát. Meg Labdarózsát. És egy rakás népmesét. A Graffalót. A boszit seprűnyélen. Meg egy kicsi Varró Danit és Borit. És naná, hogy Lázár Ervint. Meg a Sárkányt a lépcsőházban. És Pikk-Pokkot a pingvint. És Pom-Pomot, még jó!
Ps.: Istenem, milyen csodálatos az élet Bartos Erika és az ő förmedvényei nélkül!