Marci valakinek elmesélte. hogy megint jelentkeztem valamilyen állásra és a nagy csodálkozásra azt mondta neki, hogy én egyszerűen függő vagyok.
Azóta is sokat gondolkodom ezen, mert igen, részben igaza van: én változásfüggő vagyok, nehezen viselem sokáig ugyanazokat a helyzeteket (mondjuk a nehezen megtalált pasimat nagyon nem szeretném másikra cserélni), ugyanakkor a folytonos álláskeresésnél van egy másik motivációm is: (dobpergés) a pénz.
Egyszerűen zavar, hogy ennyire vacakul keresek, hát ez az igazság; persze ha lenne valami értelmes perspektíva (a nevetséges portfólió íráson kívül, ugye), hogy mondjuk x időn belül, ilyen és ilyen követelményeket teljesítve értelmes összeggel nőne a fizetésem, akkor azt mondanám, hogy oké, de így...hogy hat évenként bekerülhetek - egy szakdolgozat és vizsga árán - egy olyan fizetési kategóriába, ami kb tíz ezer forinttal emeli a fizetésem, hát ez annyira azért nem motiváló.
És hát na, egy csomót jártam iskolába, az egyetemre felvett diákhitelt a mai napig fizetem - mondjuk isten tudja minek találtam ki magamnak azt az egyetemet, oké, nagyon érdekelt, dehát kellett volna inkább valami olyat tanulni, amivel normálisan lehet keresni, minek két diploma ugyanabból a tárgyból, jézusom, mekkora barom vagyok - és baromi elégedetlen vagyok, hogy a sok tanulásnak ilyen nyamvadt eredménye van. Mert az csak egy kis szelete a nagy egésznek, hogy szeretek tanítani.
Ha egyedül lennék, eszem ágában sem volna itthon maradni, sokszor titkon haragszom is Marcira azért, mert itt kell nyűglődnöm ebben a perspektívátlan fostengerben, de oké, értem az indokait: nyilván ő nem fog elmenni valahová pincérnek (most ezen felröhögtem), csak azért, hogy ne éljünk itthon; én mondjuk simán megtenném, de lássuk be, neki van tudományos karrierje, nem nekem.
Nagyon megértelek, én is ezért nem tudtam otthon maradni. Megalázónak éreztem, hogy tanárként (angol BEd, angol MA, szocped Dip) segélyekért kell kuncsorognom, mert a gyerekeim ebédjét sem tudom kifizetni.
VálaszTörlésNekem nem is a megalàzàs a baj igazàn, hanem bosszant, h semmi làtszatja nincs (a fizetésemen màrmint) a valóban sok munkàmnak, az elvàràsok viszont óriàsiak.
TörlésDehat a pasid tudos, nem? Gondolom barmelyik kulfoldi egyetem v kutatointezet tart karokkal varna, ahol foglalkoznak az o temajaval is. Miert kene pincerkedni?
VálaszTörlésAmugy meg nemtom. Neha enis ugy erzem h 2 diplomaval meg 3 nyelvvizsgaval is jobb lenne kinn mosogatni (v koktelt keverni vmi tengerparti viskoban - nekem ez a flessem :D), mint itthon barmi...
Nem, sajnos nem vàrjàk tàrt karokkal, óriàsi a verseny, sok a tudós, àllandó àllàsból meg ehhez képest nagyon kevés van sajna, különösen elméleti fizikusoknak. Pàr éves (àlt max 2) posztdoktori àllàsokhoz meg négy embernek felkerekedni őrültség, főleg úgy, hogy a gyerekek jövőre kezdik az iskolàt. Nagyon nehéz ügy, de itthon meg rémes a helyzet.
TörlésA koktélkeverés tök jó:)
Es ha te külföldön is tanitanál? Csak mondom, mert van, aki külföldön is tanit az elismertett magyar bölcseszdiplomajaval. Mármint rajtam kivül is vannak ilyenek. Jo, tudom hogy Marcinak is talalnia kene melot, meg 2 kisgyerek... De azert nem lenne reménytelen.
TörlésHàt igen, de hol és mit? Kéne tudnom plusz egy nyelvet nagyon jól, h ilyesmire esélyem legyen.
TörlésOlaszorszàgban pl nem taníthattam, mindig azzal jóttek, h nem vagyok anyanyelvi és az vmi rejtélyes okból baj volt az angolul nagyon rosszul beszélő olaszoknak. Angol nyelvterületen gondolom max pedasszisztens lehetnék, màs esélyeket nem igazàn tudok. Thaiföldre/ Kínàba keresnek néha tanàrokat, de azért az màr tényleg súlyos kultúrsokk volna:)
Ezt én is sokszor elsütöm, majd emlékeztetem magam hogy én külföldön kb a saját asszisztensem asszisztensének a szintjén dolgoztam és pont nem tudtam megélni a fizetésemből.
VálaszTörlésÉn nem szívesen mosogatnék vagy takarítanék külföldön. Fent említett állásomban (asszisztensem asszisztense) is folyamatosan frusztrált, hogy a 12 évvel fiatalabb főnököm pont azokat az ökörségeket követi el mint amiket én 12 évvel azelőtt kezdő főnökként (ugyanabban a szakmában) és sajnos nem volt jogom még csupa jóindulatból sem szólni hiszen én egy külföldi voltam (és még csak nem is menekült, mert a Férjem tök jó expat szerződéssel volt kint).
Ami nem azt jelenti hogy itthon nem rémes a helyzet - de az, a legtöbb szakmában, csak azt akarom mondani én már a külföldöt is zsákutcának érzem.
Persze mindig van olyan szakma ami világszinten nagyon fut. De az is véget érhet egyszer. 3-4 éve azt mondtam miért nem lettem olajmérnök? Aztán 2015-ben Kanadában százasával bocsátották el őket.
Szóval ez is mindig változik.
De Molly, te egyébként ugyanúgy tanítani tudnál menni? Csak azért kérdezem, mert nekem a kanadai work permit-emben kifejezetten meg volt tiltva hogy bármilyen gyerekekkel foglalkozó (még akár volunteer ped. asszisztens) munkát vállaljak.
Ja, azt nem tudom egyelőre én mit csinàlnék külföldön. Tanítani max Kínàban tudnék szerintem de ott meg sok az amerikai szóval talàn ott sem; Olaszorszàgban a nyelviskolàk azzal jóttek annak idején, h bocs, ha nem vagy anyanyelvi nem taníthatsz, viszlàt. Magàntanítvànyom mondjuk lett néhàny.
TörlésÉn sose voltam főnök vagy ilyesmi (de, egyszer voltam csop.vez helyettes, jut eszembe), szóval engem sztem annyira nem ràzna meg, ha viszonylag normàlis fizetésért 1.0-s aktatologató munkàm lenne.
És igen, az is benne van a pakliban, h a külföld is zsàkutca, de vhogy annyira azt làtom azokon, akik kimentek, h ha szívàs is van, az nem tart örökké, mert van esély a javulàsra, van felemelkedési, vàltoztatàsi lehetőség.
TörlésItthon csak a romlàsra làtok esélyt.
Én nagyon biased vagyok mert nekem itthon komoly karrierem volt (mostmár nincs mert a lombikok meg a gyerek miatt abbahagytam, tehát nekem is más lesz a helyzetem GYES után de)én úgy látom, hogy mivel külföldön (más nyelv, más szokások, más kultúra) alapvetően nehezebb a mindennapokat is megélni (szerintem mondjuk ebben Te sokkal többet tudsz mivel kint szültél) sokkal nagyobb sikerélmény ha bármi jól sül el.
TörlésÉn volt úgy hogy elégedett mosollyal a számon jöttem ki a Walmart-ból mert az angolul nem tudo filippino raktáros megértette hogy mit keresek. Siker! Vagy, elitéztem egy irat meghosszabbítást. Siker! Találtam ehető sajtot. Siker! Kicseréltettem a mosogatón a szelepet (előtte meg kellett tanulnom a szükséges szakmai szavakat hozzá). Siker! Itthon mindezek fel sem tűnnek, tényleg igazi sikerre szomjazunk.
Nem biztos hogy így van, de mi a Férjemmel sokat nosztalgiázunk ezek után az apró napi örömök után.
A fizetés témát nem tudom, az én szakmámban pont úgy nem volt elég egy kezdő fizetése mint ahogy itthon sem az.
Angliában sem fenékig tejfel a tanárok élete, de legalább a fizetés tisztességes.
VálaszTörléshttp://www.bbc.co.uk/news/education-37585982
Ez a folytonos valtozáskeresés ismerős. .. Most is épp fenekestül forgatjuk fel az életünket, de mindig azzal a meggyőződéssel, hogy jobb lesz. Persze elméleti fizikusi viszonylatba nem látok bele, de van matemátikus ismerős aki ugyanebben a cipőben jár, 3 gyerekkel... De hiszek abban hogy van út előre csak sokáig kell keresni és meg kell érte szenvedni. Nagyon egyetértek FEllaval, külföldön egy ügyesen elintézett bankszámladolog vagy szerelő is be tudja aranyozni a napunkat :-)
VálaszTörlésDrukkolok hogy sikerüljön kikecmeregni ebből a helyzetből, hátha akad valahol valami jó kis fizikusnak való meló :-)