Tegnap rendeztünk a barátoknak kerti partit, szombaton és vasárnap délelőtt halálba takarítottuk és főztük magunkat, illetve nálunk úgy szokott lenni általában, hogy én főzök és Marci takarít.
Főztem egy óriás adag rakott krumplit, édességnek sütöttem csokis banánkenyeret, túrós muffint és csináltam kekszszalámit, na meg volt kukoricasaláta, padlizsán-és avokádókrém tortillával, meg persze némi pia, hú, eszméletlen fárasztó hétvége volt, gyerekekkel együtt összesen tizennyolcan voltunk, hát ennyi embernek még életemben nem főztem, be is voltam tojva rendesen, hogy nem lesz elég, nem lesz finom, de mindenki lelkesnek tűnt, szerették a házat is (igazából ez egy ilyen barátos házavató buli volt).
Pénteken meg elballagtak a macik, nem sírtam végül, mert annyira viccesen mondták a kis verseiket, hogy nevetni kellett, jöttek a tesómék is, aminek nagyon örültek a Szépek, aztán este héttől tízig buli volt az oviban, vissza kellett vinni őket és a sötétben bújócskáztak és egyéb rosszalkodásokat műveltek, mi meg addig a tesómékkal dumáltunk itthon.
Huh, az aktív hétvégék nagyon kemények, én csak durva passzivitásban tudom kipihenni magam (aka napi tizenhat óra alvás legalább - van egy csomó alvásdeficitiem a gyerekek első három évéből, azt kéne valahogy ledolgozni -, persze a jó napokon is csak hét jut max, sanyarú az én sorsom.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.