(bb, azaz boxos bejegyzés)
Elit iskolába jártunk, én meg a bátyám, tudjátok, olyan ötödiktől negyedik gimnáziumig tartó nyúzatóba. Versenyistálló volt a javából, bátyám az elit elitjéhez tartozott, biológia tagozatos volt. (Én öntudatos kamaszként elmenekültem általános iskola után egy angol tagozatos gimnáziumba). Tesóéknál így kábé mindenkit átlag három egyetemre vettek fel és ezek a gyerekek tényleg okosak voltak. Oké, volt pár mechanikus agyú tanulógép, de a legtöbbjük nagyon eleven gondolkodású, kreatív kölök volt. Emlékszem, már ötödikben is rendszeresen hajnalig tanultam, a mai napig szoktam a bajszos matek tanár nénivel rémálmodni.
Volt minden, ami nagyon durva poroszos iskolába kell: sírás-rívás, véres veríték, stressz, öngyilkosságok érettségi előtt, pszichiátriai kezelés, gyomorfekély és rettegés.
Bátyám egészen kacifántos életútja miatt csak húszas évei végén került főiskolára, amolyan büfé-ruhatár szakra, merhogy ugye nagy úr a papír (nem mintha bármit számítana most).
Emlékszem, egyszer kaján vigyorral az arcán mesélte, hogy éltanuló csoporttársnőinek flegmán odavetette valamelyik vizsga előtt, hogy "az az igazság, hogy az általános iskolát nehezebb volt elvégezni".
Nem, nem volt népszerű a kislánkák körében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.