Fuck off system avagy ellenállni a kísértésnek

(bb)
Sznol (a szép nagy orosz lelkem) könyörög, rimánkodik, sír, jajveszékel, merhogy ő nem, nem, nem és nem, egyszerűen nem bírja nélkülem. Olyan régóta, olyan jól ismerjük egymást, nem lehet ezt egyik napról a másikra csak így...hát felrúgnék mindent, ami köztünk volt, a nyavalyás lelki békémért? Azért, hogy dögunalomban éljem le további életem?
Sznolnak egyébként sokan besegítenek: "Ne változz meg", "Ha leszámolsz a játszmákkal, akkor nem maradsz az, aki voltál", "Mi így szeretünk téged".

De leszarom. Szakítottunk ("lihegve kérted, hogy maradjak. Nem maradok."), befejeztem. Az utolsó pohár boromat a Pótkulcs vécéjében hagytam.
Ittam, de nem ÚGY. És már berúgni sem ÚGY fogok. Fülön csípek minden aljas, sunyi visszakúszós kísérletet. Nem akarom a szép nagy orosz lelkemet többé mert az emocionális szenzáció - hb, respect - csak ostoba délibáb.
Nem szórakoztató, nem különleges, nem extrém. A tudat játéka, hogy konzumbuddhistaként szóljak hozzátok, feleim.
Elég volt belőle. Mostantól magammal ismerkedem.


Kívánjatok nekem sok szerencsét.