kedd, február 20, 2007

"A szerelem sötét verem; Beleestem, benne vagyok, Nem láthatok, nem hallhatok"

- elmélkedés roto ihletésére -

De mér, hány héttől szerelem a szerelem? Öt hét az már smafu? Vagy van valami ésszerű alsó időkorlát? Hogy akkor mittomén legalább fél évig kell éreznünk permanensen valami izét és akkor az a szerelem? Vagy hogy? Valaki mondja meg, plíz.
Én már voltam egy napig szerelmes, esküszöm. Elmúlt, de egy napig szenvedtem mint a kutya, TUDOM, hogy szerelmes voltam.
(Utólag megbeszéltem ezzel a bizonyos egynapos szerelmemmel, hogy ő is az volt, csak hát nem egy, hanem öt napig. Persze nem tudtuk egymásról, mint ahogy egy másik hasonló sztorimban sem. Pókereznem kéne.)

8 megjegyzés:

  1. Ahogy az ismert lagzilajcsis nóta mondja:
    "Mert szerelmes leszek én egy perc alatt,
    De akkor a büszkeségem hol marad?"

    Van ilyen, egy pillanat alatt szerelmes tudok lenni egy alakba, egy mozdulatba, egy mosolyba, és igy tovább, de ez csak olyasmi, mint egy jó iz, vagy illat...
    Na de van az a másik, az átkozott, a gyötrelmes, a nagy bang, ami szivlapáttal ver le a lábadról, és csak fekszel a fűben és merengve bámulod a felhőket, remeg a lábad, a gyomrod, a szived majd kiugrik amikor meglátod, na az már a hajajj kategória...
    12 éve egy hét alatt úgy belecsavarodtam -pedig akkor láttam először, és nem is beszéltünk egymással-, hogy a következő héten bepakoltam otthon a cuccom az autóba, otthagytam a családom, és bekopogtattam hozzá. Azóta is tart...

    (A legérdekesebb pedig az volt az egészben, hogy az első randi után azt kérdeztem magamtól -persze nagy titokban-, hogy mi is az, ami hozzá vonz, hiszen egy pulykatojás képű, bánatoskutya arcú egyszerű szerzemény, és nem tudtam válaszolni, ma sem tudok, de hát fontos az a válasz?)

    Remélem, egyszer mindenki találkozni fog vele...

    VálaszTörlés
  2. na jójó, szerintem sokféle szerelem létezik, de miért kell azt mondani, hogy "ami ennyi és ennyi idő alatt elmúlik, az nem szerelem". miért, mi a szerelem? a rövid szerelmeket mindenki hajlamos utólag megtagadni, de nem értem miért.

    VálaszTörlés
  3. nem tagadom meg: legfeljebb nem szerelemnek nevezem, hanem csak fellángolásnak. annyi, hogy megmozgatja a hormonjaidat, de nincs benne meg az az érzés, hogy őt akarod ÖRÖKRE.

    VálaszTörlés
  4. oké, tehát a szerelem az az érzés, ami által olyan kínzó vágyat érzünk a másik iránt, hogy csak vele tudjuk elképzelni az életünket, míg a világ világ. wow. nem is tudtam, hogy hiszel a csipkerózsika romantikában. őt akarod ÖRÖKRE? (egyáltalán mi az, hogy örökre?)soha nem éreztem ilyet. soha. de voltam már nagyon szerelmes.

    VálaszTörlés
  5. Szerelmet megtagadni... hm, azt én sem értem miért. Mindig úgy jön mint a Mistral, rád zúdul hirtelen, és senki nem mondja meg akkor arról a forró, mindent elboritó, képlékeny formáról, hogy meddig fog tartani, hiszen abban az állapotban mindenki süket, vak, és fél lábon jár...
    Persze aztán kiderül, hogy te nyitott ablaknál szeretsz aludni, ő pedig csukottnál, igy aztán ágyő, de akkor is szép kellett hogy legyen, ha más nem az rádzúdulás. Talán az a baj, hogy sokan a csak a végére emlékeznek, vagy csak arra akarnak emlékezni valamilyen megmagyarázhatatlan okból, de szivük ügye.

    Ejj, erről valami meghitt illatú, a halk szórt fényben a barna bársonyos árnyalataival játszó lassú helyen kellene csendben beszélgetni, gőzölgő tea mellett.

    VálaszTörlés
  6. kísérhetem balalajkával a szerelemről szóló eszmefuttatásod?

    VálaszTörlés
  7. Csak ha Anna Kareninásra veszed a fazont.

    VálaszTörlés
  8. pont ez benne a szép, hogy tökre hasonlítunk.
    mindegy, nem akarok elszállni, majd az idő igazol- remélem.
    örökre az az, hogy örökre, az azt jelenti, hogy amíg élsz.

    VálaszTörlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.