nem tudom, mitévő legyek. és azt sem tudom, mi a fasznak írok most neked, de minden bohóckodás ellenére tényleg komolyan gondolom, hogy olyan, mintha a nővérem lennél, és mindig elkeserít, amikor olyasmit olvasok vagy hallok tőled, hogy magadnak vagy és nem nyílsz meg másnak, és én csak pofázok itt a saját marhaságaimról, pedig nem azért szeretlek, mert mindig meghallgatsz, hanem azért, amilyen vagy, meg hogy megnevettetsz, meg hogy mennyire hasonló dolgokon mentünk keresztül és hasonlóan vélekedünk a világról -
Ez szép, nem?
VálaszTörléshát persze
VálaszTörlés