Időnként úgy érzem magam itthon, mint az aktuális zsenis-bolondos film főhősének felesége, aki aggódva figyeli, amint férje egyre brutálisabb mennyiségű képlet fölött (amiket egy idő után természetesen csakis a falra ír) motyog magában, tördeli a kezét és fokozatosan elhatalmasodik rajta a téboly.
a beautiful mind, hey...
VálaszTörlés