Bötty

Fogalmam sincs, hogy mért jönnek folyton a szenvedély felperzselő erejével a kritikusok és mért mondják, hogy szegény Betty Blue a fullasztó szerelemtől bolondult meg, hát gyerekek, simán bolond volt eleve, szóval szerintem ez itten egy félreértés, a rendező épp arról beszél, hogy a szerelem sem óv meg a tébolytól, amúgy a rendezői változat meg fölösleges, mert nem bontja ki jobban a tébolyt és ráadásul itt is túl gyorsan alakul ki a végén mint minden bolondos filmben ( a rendezők valahogy biztos vérszemet kapnak mikor az első durva hibbanós jeleneteket leforgatják és képtelenek uralkodni magukon), a Ragyogással is ez a bajom: Jack Nicholson hirtelen lesz teljesen kattant, az első tüneteket még lehet az alkoholra fogni, na mindegy, azért a Betty Blue fontos film, bár nekem Betty csak monomániás húsz éves hisztérikának tűnik az elején, valahogy lehetnének durvább tünetei is azért, hogy végül logikusan öncsonkítósba mehessen át, Zorg mindenesetre a (röhejesen és valószerűtlenül) legtürelmesebb férfi a világon, szerintem elég fasza lehet hisztérikus nőnek lenni egy ilyen fickó mellett: amikor például Betty Blue kidobálja az összes cuccát, majd felgyújtja a házat, a pasi meg se mukkan, és később is, max néha leissza magát, mikor már nagyon idegesíti a nője.
Tény, hogy az őrület lefegyverző, de azér ezt kicsit reálisabban is kibonthatták volna, ejnye.