"mondd, mitől van, hogy olyan ritka"

[15:47:59] TJ: és neked jó? nagyon jó? boldogság, szerelem?:)
[15:48:49] KA: igen, nagyon jó, bár nagyon felemás is, mert rendbe jött ugyan a szerelmi életem (amiről azt hittem, hogy mindig szar lesz), de minden más látványosan tönkrement.

az egyensúlyon gondolkodom már egy ideje, meg azon, hogy nekem mér nem adatott meg az a lehetőség, ami sok ismerősömnek azért néha-néha (és nem is olyan ritkán) igen: hogy egy darabig (csak egy kicsit, léccilécci) nagyjából minden ott van a helyén.