akár ízléstelen erről írni, akár nem, nem tehetek úgy, mintha nem lett volna temetés, egy csomó iszonyú marhaságról beszámolok itt, erről meg szemérmesen hallgatok, na nem, beszélek inkább; ha jobban belegondolok, tulajdonképpen végigittam a három napot amit otthon töltöttünk, nem is tudom, elméletben azt képzeltem, mit nekem gyászbeszéd meg temetési menet, sírni is alig szoktam, majd valahogy elleszek én ott azon a temetésen, nem írom le, hogy nagyon rossz volt, de, mégis, leírom inkább, nagyon rossz volt, nem értitek úgysem, ti veszekszetek az anyátokkal, nekem meg nincs már, ezúton keresem pótanyámat ötvenes, nagyon racionális, nagyon okos, jó humorú, állatszerető, érdekes nő személyében, kedden, a temetés utáni este dével találkoztam egy undorítóan füstös és büdös helyen a hegedűs gyula utcában, ahol rajtunk kívül jelen volt még néhány kertésznadrágban feszítő izmos, szőrös vádlijú leszbikus, illetve pár nagy-magyarország után ácsingózó, kisimult agyú gonosz kopasz fiú is, dé szeret engem, erre bizonyítékom is van: egyrészt eljött a temetésre, másrészt hajlandó volt éjfélkor egy órát cigifüstben ülni és kifizetni ötszáz forintot valami vacak sörért, hazafelé elméláztam az szdsz plakát fölött, tudjátok, gyurcsány elment, (fél)részegen(?) (túl józan voltam végig, öreg vagyok én már az alkoholba fojtáshoz, eh), szóval nem egészen józanul, de fontosságom teljes tudatában, vagy mittomén, szóval azon gondolkodtam, hogyaszongya, nahát, meghalt szegény, majd elképedve konstatáltam, hogy nem delirálok (ez micsoda két szép szó itt, maradnak és kész), hanem budapest csodálatos fejlődésnek indult: éjjel háromnegyed egykor villamosra szálltam, yea.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.